Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
Megy haza a fiú, látja, hogy az anyja csupa vér. Szalad az orvoshoz: - Jöjjön, hamar, doktor úr, Mihály bácsi úgy megverte az anyámat, hogy még a szeméremlyuka is vérzik szegénynek. Nem volt eszem Egy fiatalember a vonaton egy öreg bácsi mellé ült. Elkezdtek beszélgetni. Kérdi az öreg: - Nős-e már, fiatal barátom? - Má, bíz az. - Aztán mikor nősült? - Arra már pontosan nem emlékszem. Csak annyit tudok pontosan, hogy még akkor nem volt eszem. Mikor ettem meg ezt a kutyát? Az egyik legény úgy berúgott, hogy mikor kilépett a kocsma ajtón, elszédült, a kocsma oldalának dőlt, és elkezdett okádni. Odament egy kis fekete kutya, és a hányást lefetyelte. Kinyitja a szemét a legény, látja a kutyát: - Mindenre vissza tudok emlékezni, hogy hol jártam, mit ittam, de arra sehogyan se tudok visszaemlékezni, hogy ezt a kiskutyát mikor ettem meg. Istenuccse nem emlékezem! A kutya ugasson, ne az asszony Egy asszony folyton szidta az urát, kiabált, veszekedett, ha volt oka, ha nem. A szomszédok is felháborodva hallgatták az ocsmány beszédet. Az ember hallgatott, meg sem mert szólalni. Megyén egy reggel a munkába. A szomszéd kapuja nyitva volt, kiugrott rajta a kutya, és olyan veszettül csaholt, hogy nem tudott tőle elmenni, míg a gazda ki nem ment. - Mi a fenének tart, szomszéd, ilyen ugatós kutyát! - Azért, szomszéd, hogy nekem a kutya ugasson, ne az asszony, mint magának. A téesz nyúl meg a maszek nyúl A téesz alakulások idején, amikor még maszek földek is voltak, két nyúl beszélget. Az egyik a téesz földjén, a másik a maszek földön. Sóhajtozik, a maszek nyúl: - Úgy hallom, nem sokáig lesz már maszek föld, jaj, mi lesz velünk, összeszántják a földet,, nem lesz többé barázda, nem tudunk hova elbújni a vadászok elől. A téesz tapsifüles vidáman válaszolt: - Sohase búsulj, pajtás, ha csak ennyi a bajod! Igaz, hogy a téesz földjén nincs barázda, de csupa gaz a határ, úgy elbújhatsz benne, hogy sose találnak rád a vadászok! így azután a maszek nyúl megnyugodva elbaktatott. Majd a föld alatt Panaszkodik a bányász az orvosnak: - Doktor úr, nagyon fáj a derekam. Hogy kéne meggyógyítani? - Hát bizony kedves barátom - válaszol az orvos -, ez már csak a föld alatt fog meggyógyulni. - Dehát én már huszonöt éve nap mint nap a föld alatt vagyok, és nem érzek semmi javulást! - legyint lemondóan a bányász. Maradj a sírban Virágot visz az asszony az ura sírjára. Nem régen halt meg az ember. Ott sírdogál csendesen a fiatal menyecske. - Nyugodjál békében. Jó férj és apa voltál. Milyen jó lenne, ha még velünk lehetnél! Hirtelen megmozdul a lába alatt a föld. Egy vakond emelgette. Az asszony megijed, hogy az ura mozgatja a földet. - Jaj, kedves uram, én csak tréfáltam. Ne háborodj már! Én bele vagyok nyugodva a sorsomba. Maradj csak a sírban békében! - és a lábával taposta vissza a földet. Aranyér Két parasztasszony beszélget. A gazda bírónéra kerül a szó. - Hallotta-e, komaasszony, hogy a bírónénak aranyere van? - Nem adja az isten azt a szegénynek! Azt is csak a jó gazdának adja! - mondja belenyugvással a komaasszony. Csupaszon eszik Elrendelték egyszer, hogy össze kell írni, kinek van rádiója. Akkor még kevés embernek volt rádiója, de az összeíró minden udvarba bekiabált, meg beszólt az ajtón, ablakon, kinél hol. Éppen dél volt, amikor a sok gyerekes kocsis házához ért.
