Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
A menyecske csupaszon Ment a fiatal gazda a szőlőbe. Jó korán indult, még alig pirkadt. A falu végénél vette észre, hogy otthon maradt a pince kulcsa. Fordul vissza. Otthon a szép fiatal menyecske felesége anyaszült meztelen áll a szoba közepén. - Mit csinálsz te itt csupaszon? - Mosdani akarok. - Hát mért nem veszel magadra valami alsóruhát? - Nincsen olyan, amit be lehetne vizezni. - Hogyhogy nincs? Nyitja a paraszt a szekrényt. - Ez is ruha, meg az is ruha! Meglátja a szekrényben a szomszéd fiatalembert: - Ez meg Gyula! Szervusz Gyula! Józsi bácsi a doktornőnél Józsi bácsi bonca tövén kilis támadt. Kénytelen volt elmenni a doktornőhöz. Mondja neki, hogy mi a baja. Az meg, hogy tolja le a nadrágját. Nézi az orvosnő a kilist, meglátja, hogy a Józsi bácsi szerszámára rá van írva, hogy ló. - Mért van ez oda írva, Józsi bácsi? Mi az, hogy ló? Csak nem a ló izéje? - Dehogy az, doktornő, még legénykoromban a katonaságnál a cimborák rátetoválták, hogy Hajdúszoboszló. Akkor még ráfért. Most már úgy összement, nem maradt belőle csak annyi, hogy ló. Tegyük meg, ha az Isten is akarja A cigány kondásnak meghalt a felesége. Sok gyereke volt, hát megint megnősült. Nagyon szép aszszony lett az új feleség. A legnagyobb gyerek 17 éves volt, már kész legény, járt a bányába dolgozni. Megtetszett neki a mostohaanyja. Egyszer csak azon törte a fejét, hogy tudna vele hálni. Gyakran incselkedett vele, ha nem volt otthon az apja. Megfogdosta a fenekét meg a mellét, de a mostoha mindig rávert a kezére, még sikálóval meg sulyokkal is elverte. De ez mit sem használt, a fiú annál jobban kívánta az aszszonyt. Történt egyszer, az asszony rokonai üzentek a szomszéd faluból, hogy a jövő vasárnap búcsú lesz, szívesen várják, menjen el, ha tud. A fiú kérlelte az anyját, hogy menne ő is, még sosem volt búcsúban. - Jól van, fiam, menjünk el, csak restellem, hogy rossz a cipőm, meg ajándékot se tudunk vinni. A fiú ravaszul kitervelte, hogy mit fog csinálni. Vett egy szép pár cipőt, csokoládét, cukorkát és szép fehér kenyeret. Szombaton este eldugta egy-egy bokorba az erdei út mentén, amerre menni kellett a szomszéd faluba. Vasárnap reggel elindult az asszony meg a fiú. Ahogy az első bokorhoz közeledtek, megszólal a fiú: - Hallom, uram, hallom! - Mit hallassz, fiam? - Azt mondja az isten, hogy ott előttünk, abban a bokorban van egy pár cipő, vegyem ki és adjam anyámnak. Megy a bokorhoz, veszi elő a cipőt, adja az anyjának, az meg csak ámul-bámul, a cipő pászol a lábára, mintha rászabták volna. így aztán boldogan mennek tovább. Nem sok idő múltán újra megszólal a fiú: - Hallom, uram, hallom! - Mit hallassz, fiam? - Azt mondja az Isten, hogy abban a másik bokorban van egy kenyér, csokoládé meg cukorka, vigyük el a rokonoknak. Az asszony ezt már igazi csodának tartja. Alig mennek egy darabig, ahol legsűrűbb az erdő, a fiú megint szól: - Hallom, uram, hallom! - Mit hallassz, fiam? - Jaj, restellem megmondani. - Mondjad, fiam, hátha megint jó lesz. - Bizony, ez lesz a legjobb. Azt mondja az isten, hogy kureljem meg anyámat itt a bokorban. - Ha az Isten mondja, fiam, akkor tegyük meg. - De az Isten azt is mondja, hogy visszafelé is tegyük meg. - Jól van fiam, tegyük meg, ha az Isten mondja, így lett szeretője az asszony a mostoha fiának.
