Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Odamegy az anyja, Köti, de nem hallja: Kelj fel, kelj fel, édes fiam, Borulj a vállamra. Odamegy rózsája, Köti, már azt hallja: Kelj fel, kelj fel, édes rózsám, Borulj a vállamra. Csináltatol-e majd Dijófa koporsót? Csináltatok, édes rózsám, Márványkő koporsót. Üttetel-e bele Valamilyen szöget? Üttettetek, édes rózsám, Aranyat, ezüstét. Meghúzatod-e majd A hármas harangot? Meghúzatom, édes rózsám, Mind a tizenhatot. Kikisérsz-e engem Temetőkapuig? Kikísérlek, édes rózsám, Örökös hazádig. Hét, Sajó-völgy Veres Józsefne Kocsis Julianna (45), 1973 Megöltek egy legényt, Hatvan forintjáért, Belevették a Tiszába, Piros pej lováért. Tisza be nem vette, Partjára vetette. Arra ment egy halászlegény, Hálójába tette. Hálójába tette, Kunyhójába vitte. Üzent haza szüleinek, Hogy menjenek érte. Aztán ment babája, Költi, már azt hajjá, Kejj fel, kejj fel, kedves babám, Borulj a vállamra. Borujj a vállamra, Hagy vigyelek haza, Hagy tegyelek fekete szép Márvány koporsóba. Odament az apja, Csináltatsz-e nékem Kelti, de nem hajjá, Márványból koporsót? Ráncos szárú kis csizmája Csináltatok, kedves babám Lábára van fagyva. Márványból koporsót. Aztán ment az anyja, Költi, de nem hajjá, Fekete szép göndör haja Homlokára fagyva. Meghúzatod-e majd Azt a nagy harangot? Meghúzatom, kedves babám Mind a tizenhatot. Elkisérsz-e engem Temetőm sarkáig? Elkísérlek, kedves babám, A sírok szájáig. Szuhafő, Szuha-völgy Molnár Sándorné Gál Erzsébet (45), 1973 Zúg az erdő, zúg a mező, Víg ő maga, víg a lova, Vajon ki zúgatja, Víg a paripája. Talán bizony Angyal Bandi Vígan várja a babája A lovát itatja. A felvetett ágyra. Hozd ki, rózsám, kalapomat, Hadd tegyem fejembe, Hadd ne süssön a fényes nap Világos szemembe. Szkáros, Turóc-völgy, Bojo István (71), 1973