Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

A kapitány úr már bolondulásig volt, hát megtette, hogy kivette a meggyet a szeméremtestéböl. A kapitány úrnak szabad lett az út, de a bárókisasszony csengetett a szolgálónak, hogy főzzön egy kávét. Ezzel odázta el a dolgot, úgyhogy a kapitány dolga végezetlenül ment el. Másnap, amikor a kapitány a századot vezette, a bárókisasszony rákiáltott az emeletről: - Kapitány úr, meggy! Amikor este a kapitány a századdal visszatért, felkereste a szolgálót, hogy megtudakolja, mi van a bárókisasszonnyal, mért nem hagyja magát. A szolgáló a titkot nem akarta megmondani. - Mennyi a béred? - kérdezte a kapitány. - Tíz pengő havonta. - Én adok most száz pengőt, ha megmondod - és a bankót nyomban a kezébe adta. A szolgáló megörült a pénznek, és elmondta a titkot. - A bárókisasszonynak van egy mühímvesszöje. Amikor megkívánja, csak kiált: Zsuzsikám, zacskót! Akkor én felkötöm a derekamra, és azután velem közösül a kisasszony. Másnap ismét a kastély előtt vezette a kapitány a századot. A kisasszony lekiáltott: - Kapitány úr, meggy! Az meg vissza: - Zsuzsikám, zacskót! Sohase kiáltott többet a bárókisasszony a kapitány úrnak. Húzd már ki egy cseppet! János bácsi a vásár után mulatott a csárdában. Volt ott egy asszony, a Lina, akivel egyebet is lehetett csinálni. - Mit iszol, Lina? - kérdezte János bácsi. - Egy stampedlit. János bácsi fizetett, kettőt is. - No, már én fizettem, te is fizess meg. Gyerünk a bokrok közé. - Jól van, jól van, de a pálinka csak tíz forint volt, egészítsd ki negyvennel. - Nesze, itt van a negyven forint, de most már állj négykézlábra. János bácsi hozzákezdett amúgy kutyamódra. Egyszer Lina hátranéz, és azt mondja: - Te János, húzd már ki a szerszámodat egy cseppet, hadd fingjam ki magam. - Hát te a fingot ott tartod, a kurva anyádat! - káromkodott János bácsi, és otthagyta Linát négykézláb, hadd fingja ki magát. Az asszony meztelen... A legény vőnek állott az özvegyasszony egyetlen lányához. Örült az özvegy, hogy jó dolgos ember került a portára. Kérdi a lányától: - Ugye, már neked is jobb, kedves lányom, most, mint lánykorodban? - Én még mindig szűz vagyok, édesanyám! - No, akkor, kedves lányom, nem hálok veletek többet egy szobába, nehogy zavarjalak, majd alszom a kamrában. Te meg este vetkőzz le szűzanya meztelenre, úgy feküdj az ágyba és tégy úgy, mintha aludnál. Megy haza este az ember. Az asztalon van az étel szép fehér abrosszal letakarva. Eszik nyugodtan, csendesen, hogy az asszony fel ne ébredjen. Csak annyit mond szép halkan: - A szoba nesztelen, az asszony meztelen, de hiába, hasztalan, ha az ember fasztalan. Menyecske a kemencében A csinos fiatalasszony a kemencét tapasztotta belülről. Négykézláb bújt be, csak a fara volt kint. A szoknyája felhúzódott. Éppen akkor ment a kéményseprő. Látja, a menyecske szép gömbölyű meztelen fenekét meg az egész világot. Mindjárt felágaskodott benne a gerjedelem. Odasurran az asszonyhoz, illeszti bele hátulról. Az asszony nem látja, mert a feje bent van a kemencében. Azt hiszi, hogy az ura ment vissza az ólból. - Ne bolondozz már - morog az asszony -, eredj a dolgodra!