Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
- Lopok, atyám. - Nem úgy kell mondani, hogy lopok, hanem, hogy loptam - szól csendesen a pap. Ekkor a cigány megmarkolta az órát. - Loptam, atyám. - Mit loptál, fiam? - Egy órát. - Visszaadtad-e a gazdájának? - Annak nem, de visszaadom magának. - Ne nekem add, hanem a gazdájának. - Annak megkínáltam, de nem kellett neki! Most mit csináljak? - Akkor tartsd meg magadnak, és menj békével szólt a pap, és elküldte a cigányt. Elment a cigány a páp órájával. Azóta sem volt gyónni. A cigány gyóntatja a papot Élt egy faluban egy szép cigányasszony. A pap szeretője volt. Ki-kimentek az erdőbe, vagy a szérűn találkoztak, hogy szeressék egymást. A cigány gyanút fogott, rájött, hogy a felesége összeszűri a levet a pappal. Egyszer, amikor a plébános úr a feleségével volt, a cigány megdézsmálta a pap almását. Elment azután gyónni. Mondott a papnak ezt-azt, de az almalopást nem említette. De a plébános úr rákérdezett: - Hát az almát mért nem mondod? Te loptad meg, kutya cigány! A cigány úgy tett, mintha nem hallaná: - Nem értem, hogy mit mond a tiszteletes úr! Onnan ide nem hallatszik semmi. - Hogy lehet az, te cigány, én hallom, amit te mondasz, neked is hallani kell engemet. - No, tessék megpróbálni. Cseréljünk helyet, én bemegyek oda, a tiszteletes úr meg kijön ide. Akkor meg tetszik tudni, hogy lehet-e hallani vagy nem. Úgy is lett. Helyet cseréltek. A pap kint letérdelt, a cigány meg beült a plébános helyére. A cigány kérdezett: - Mondja csak, tiszteletes úr, ki volt tegnap este a feleségemmel a szérűn? - Hát, te cigány, igazad van, onnan ide semmit sem lehet hallani. A cigány meggyónja a káposztát Egy cigány bement a paplakra. Nyitva volt az ajtó, de nem volt bent senki. A szakácsné és a plébános úr hátul voltak a kertben. A konyhában egy nagy fazékban sódar főtt káposztával. A cigány kivette a sódart a káposztából, és hazaszaladt vele. Azután rögtön ment is vissza. Akkorra a plébános is és a szakácsné is beértek a kertből. - Szeretnék meggyónni - mondja a cigány. - Nem érsz rá vasárnap? Mi az a bűn, amivel nem tudsz várni? - Csak azt szeretném megtudni, bűn-e az, hogy kihajtottam a disznót a káposztából? - Hogy volna már az bűn! Hát jól tetted, hogy kihajtottad. Menj isten hírivei - küldte el a pap a cigányt. A cigány már eliszkolt, amikor szaladt a szakácsné, hogy oda a sódar. Csak akkor tudta meg a plébános, hogy rászedte a cigány, és ő ráadásul még fel is oldozta. Cigány a szalonnával A cigány bement a paplakra. Álldogál a pitarban, hogy majdcsak jön valaki. Látja, hogy a kéményben ott lóg a szalonna. Gyorsan felhág a létrára, leemel egy ódalt. Lefelé menet elroppant a létra foka, és a cigány lehuppant a pitar földjére. A zajra kiment a tisztelendő úr. Látja a cigányt a szalonnával. - Tisztelendő atyám, ezt a szalonnát hoztam, hogy tessék megőrizni, mert nálam a sok rajkó egy nap alatt megeszi. - Eridj vele az ördögbe! - szidta a pap a cigányt, és elkergette. Csak másnap nézett nagyot, amikor a szakácsné kérdezte, hogy hova lett egy oldal szalonna a kéményből.
