Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
a másiknak is odahúz egyet-egyet. Aztán otthagyja őket. Káromkodik az egyik kocsis, szidja a köz emberét, hogy mért vesznek fel ilyen-olyan buta parasztot rendőrnek. Megszólal az öreg Mihály gazda: - Azért, édes öcsém, hogy tudjon az ilyen marhákkal bánni, mint ti vagytok. Ráadás a rendőrnek Egy gazda eladta az ökrét a vásáron. Áldomást csaptak rá a vendéglőben. Amikor megy ki a vendéglőből, ott az ajtó mellett nekidől a falnak és hugyozik. Odamegy egy rendőr, felszólítja, hogy fizessen három krajcár büntetést, mert ott nem szabad vizelni. A gazda odaadja a három krajcárt, és ahogy gombolkozik, visszahívja a rendőrt: - Itt van még egy krajcár ráadásnak, mert egy cseppet fingottam is. Pertu Két sofőr a kocsmában bekap egy-egy felest. Koccintanak barátságosan, aztán kérnek még egyetegyet. - Nézi a rendőr, hogy iszik a két sofőr. - Emberek, mit isznak? ! - Pertut. - Szerencséjük van, mert ha pálinkát innának, akkor baj lenne! Mit lő apád, kisfiam? A régi világban az volt a szokás, hogy ha a faluban csendőrök érkeztek, először a bíróhoz mentek. Egyszer valaki feljelentette Szuhai Péter orvvadászt. A csendőrök mondták a bírónak, hogy mennek motozni, menjen velük. A bírónak jó embere volt Szuhai, nem akarta, hogy baja essen. Súgta a kisbírónak, hogy siessen Szuhai Péterhez, mondja meg, hogy rejtsen el mindent, mert motozás lesz. Azután a csendőrökhöz fordult. - Megyek mindjárt, csendőr urak, csak még a lónak adok enni. Húzta az időt. Azalatt Szuhai felkészült a motozásra. A puska tusát a felesége szoknyája alá tette, a csövét pedig Szuhai betolta a nadrágja szárába. A nyulat meg, amit éppen aznap lőtt, a bölcsőbe, a kis Piroska feje alá tette. A csendőrök megérkeznek, motoznak, de nem találják a puskát. Faggatják a Szuhai kisfiát, a gyerek megmondja az igazat. - Van-e apádnak puskája, kisfiam? - Bizony van! - És hol tartja? - Az egyik az anya lába közt, a másik az apa lába közt van. - És mit csinálnak vele, kisfiam? - A kettőt összeteszik és lőnek vele. - Mit lőnek, kisfiam? - Olyant, mint ami a bölcsőben van. A csendőrök bosszankodva elmentek. Szűzdohány a hordóban A fináncok dohány után kutatnak a faluban. Hubai Zsiga bácsi portáján minden zegzugot megnéznek. Az egész házat, padlást, csűrt átkutatják, de egy levél dohányt nem találnak. Pedig lenni kell valahol, mert besúgták, hogy sok dohánya van az öregnek. - Ugyan hova rejthette - tanakodnak a fináncok. Olyan kíváncsiak lettek, hogy megígérték Zsiga bácsinak, ha elárulja, hol van a dohány, akkor nem kobozzák el. - Na, győjjenek az urak utánam! Levitte őket a pincébe. Szítt egy lopó bort az egyik nagy hordóból. Kínálta a fináncokat. - No, csak igyanak, mert most a dohányról isznak. A fináncok egymásra néznek. Nem értik, mire mondja ezt az öreg. Egy másik hordóból is szív Zsiga bácsi egy lopó bort. Kínálja, igen finom jó bor. - De most már igazán mondja meg Zsiga bácsi, hogy hol van a dohány! - Hát mondtam már, hogy arról isznak, finánc urak! - Hát hogy lehet az?
