Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

házba, de mi gyerekek már nem láthattuk, hányszor lett Isten éltesse a porciósból. Megebédelt és meg is uzsonnáit. Amit rászántak a gyógyításért, azt a lajbija zsebébe tette, aztán elballagott Dereskbe, mert ott kellett valakinek gyógyítani a tehenét. Jobban lett a tehén. Kiment a tehénke a legelőre és a jó füvecskén elfelejtette a rontást. Megjött a teje. Oravec bácsi úgy az 1920-as évekig gyógyított. Volt még őelőtte egy Bojtos Pesta nevű csordás, akinek a tejelvitelhez volt tudománya. Velük aztán kihalt ez a mesterség. A menyasszonyok szekerét megállító ács Az idetartozó történeteket általában a'hiedelemalakokkal kapcsolatos hagyománykörbe soroljuk. Az alábbi példa az ördöngös kocsis cím alá is kerülhet, bár ennek a történetnek ördöngös ács címet is adhatunk. Ugyanerről az esetről a Lévárt melletti Kövespatakpusztán Tóth Pál is emlékezett, de inkább csak tényszerűen mondta el a történetet (lásd a Hiedelemalakok... című fejezetet). A lévárti Horváth Lajos (69 é. 1973) elbeszélése az élménytörténetek közé sorolható: A faluban házat építettek. Az ácsok a tetőn dolgoztak. Hárman voltak a tetőn. Akkoriban még faragták a tetőnek a faanyagát. A kifaragott fából állították össze a ház tetőjét. A szarufát szögelték a borítóhoz, hogy míg a másikat melléállítják, el ne dőljön. Ketten fogták a két végén a szarufát, az egyik meg szögelte a szarufa tartójához. Ment a munka szépen és már a ház elején akarták a szarufát állítani, amikor arra jött a ház előtt egy szekér két jó lóval, amik fel voltak csengőzve. Menyasszonyt vittek a szekéren az egyik faluból a másikba. Utána még kettő jött jó harminc méter távolságba, azok is felcsengőzött lovakkal. Amikor az első odaérkezett a ház elé az úton, mert az út éppen a ház előtt vitt el, az egyik ács, aki szögelte a szarufát, egy jó nagy szöget kézkivel hátrahajintotta a két ló eleibe. Mikor a szög a lovak eleibe esett, azok azonnal megálltak, horkantottak és tolták visszafelé a menyasszonyos szekeret, a lovak meg csak horkoltak meg horkoltak. Ekkor az ács, aki a szöget a tetőről lehajintotta a lovak elé, felállott a tetőn és lenevetett a kocsisra. A kocsis meg felkiáltott az ácsnak a tetőre: Eressz, ha lehet. Az ács csak annyit válaszolt: Eridj, ha tudsz. A kocsis erre leugrott a szekérről és kézkivel felvette a nyerges ló első lábát. A patkóból kivett egy szöget, aztán felvette az ács szögét és a két szöget úgy kézkivel a feje felett fölhajintotta a tetőre az ács eleibe. Amikor a két szög az ács eleibe koppant, az kiejtette a sindelezőt a kezéből és lebukott a tetőről. Úgy esett, mintha valaki lökte volna. Az ács két cimborája jött a tetőről, szaladtak az ácshoz, de az meg se mozdult, halott volt. Ahogy az ács leesett a tetőről, a lovak rögtön elindultak a menyasszonnyal. A kocsisnak nagyobb volt a tudománya, mint az ácsnak.