Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
Az asszony elsorolta, hogy járt, mint járt a farkassal, a levest ráfordította, csak úgy szabadult meg tőle, másképpen széttépte volna. Hát nem tudott mit tenni, annyit hozott, amennyi maradt. Amikor megebédelt a gulyás, azt mondja az asszonynak: - Hallod-e, asszony, nézd meg már a fejemet, mert igen viszket. Hát oszt, az asszony ahogy makarászta a fejét, a gulyás elaludt. Ahogy alszik, az asszony valahogy a szájába nézett, hát lássa, hogy a foga közt, mert ritka volt, az ő babos ruhájának a darabja van. Erre az asszony kivette a zsebéből a fanyelű kétkrajcáros bicskát, oszt elnyisszantotta a nyakát. így szabadult meg aztán a farkastól meg az urától. Betemette kővel. Most is megvan még a sírja. Egy nagy kőcsomó alatt van a szakállas farkas a Zsuponyón." Az ugyancsak héti Dányi Lajos 54 éves csordás, aki pásztorként került Hét községbe, a következőképpen mondta el a történetet: „Volt egy pásztorember, aki szakállas farkassá tudott változni. A felesége minden nap vitte neki az ebédet az erdőn keresztül. De nem érkezett sohasem pontosan. Szólt is neki az ura: - Asszony, késedelmesen hozod az ebédet. Valami megijeszt még téged! Ettől kezdve az ember szakállas farkas képiben eléje ment a feleségének, megkergette és a ruháját megtépdeste. Egyszer ebéd után a pásztor a felesége ölébe hajtotta a fejét és elaludt. Ahogy aludt, az asszony észrevette az ő ruhájának a foszlányait az ura szájában, a fogai között. Megrémült az asszony, mert most megtudta, hogy ki a szakállas farkas. Egy késsel rögtön elmetszette a nyakát. Egy gödörbe temette. Követ hordott rá a surcában, hogy ki ne tudjon jönni. Egerszög és Teresztenye között történt." A két változat között alig van különbség. A héti, a putnoki és a környező falvak népe lényegében a bemutatott szövegek tartalma szerint ismeri a szakállas farkas történetét. Dányi Lajos elmondása elsősorban azért figyelemre méltó, mert a történetet Egerszög határába, Putnoktól mintegy 30 kilométerre helyezi, vagyis voltaképpen a szakállas farkas sírját is ott tudja. Dányi Lajos Egerszög környékén is pásztorkodott. Onnan hozta magával a történetet, ami azt bizonyítja, hogy a nevezett területen szintén ismerik a farkassá változott pásztor esetét. Tanulságos megemlíteni, hogy Dányi Lajos iskolás gyermekei, akik apjuktól vették át a történetet, már a helyi, putnoki hagyományok nyomán a szakállas farkas mondáját és sírját Putnok határába lokalizálják. Tompa Mihály Szakállas farkas címen szedte versbe a történetet. 34 Tompa a Putnoktól alig pár kilométerre levő Keleméren, illetőleg a szintén közeli Hanván lelkészkedett. Gyakran megfordult Putnokon is. A nép száján élő történetet hűen, csekély jelentéktelennek mondható toldással írta meg: „Jókor kihozd az ételt, feleség! Ne várd csurgásban a napot; Mert nehezen várja az a delet Ki reggelig se alhatott! Annyit vesződik, annyit kárhozik A szegény pásztorember estig! S a kurta éjszakán meg sem pihen, Mindjárt megvirad, hogy lefekszik!" Szólott a pásztor jókor reggel, S végig kürtölte a falut; Sok lány a kürtnek lágy hangjára Felébredt s újra elaludt. Kihajtják a jószágot azalatt, S a tehén otthon, s fejetlen marad. A pásztornő is felkölt álmosan, Megmosdott, felöltözködék; Rocskát akasztva majd karjára, A kútra sétált, mint a páva; Ráérni, a dél messze még! Komja is a kúton vagyon; - Hát, hogy van, mint van angyalom! ? Aztán, a harmadik szomszédba, Tüzért fut egy üres bögrével, Ott a beszédes szomszédasszony Tele van a falu hírével. Jól mulat az asszony A dolgát felejtvén, Hír-név és becsület Megfordul a nyelvén, S haza térvén fát szedeget, A lencsét lassan tisztogatja, - Jó asszony, észre sem veszed, Hogy délen jár az Isten napja? Nagy későn végre készen az ebéd, Piros kendővel bekötvén fejét: Megy, mendegél a kis szélkével; „ Mennyi sóska, kökény, - gomba! 34 Tompa Mihály: Szakállas farkas. Összes versei. Budapest, 1942. 259-260.
