Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

xVJondák betyárokról A gömöri néphagyományban a 20. század második felében, az 1970-es gyűjtőutaim idején az idősebb emberek emlékezetében még számos betyárhistória, rablótörténet idéződött fel. Nemcsak a prózai hagyományban, hanem a dalokban, különösképpen a balladákban találunk betyármotívumokat és egyegy betyárra vonatkozó történetet. Gömör legnevezetesebb betyár alakja Vidróczki Márton. Azután Jáger Jóskát emlegették a leggyakrabban és természetesen az országosan ismert jelentősebb betyárokhoz, mint Rózsa Sándor, Bogár Imre és Angyal Bandi is kapcsolódtak történetek, nóták, balladák. Mindezekről és általában a gömöri betyáremlékekröl a népdalokat és balladákat bevezető részben röviden írtam. Vidróczki A palócok híres betyárának, Vidróczki Mártonnak az életéről, tetteiről mind a néprajzi irodalom, mind a közvélemény viszonylag keveset tud. A köztudatban Vidróczki neve a Mátrával kapcsolódik össze, valószínűleg annak a nótának a nyomán, amely szerint: „A Vidróczki híres nyája csörög-morog a Mátrába ". Vidróczki születési helyére vonatkozóan eltérő adatok vannak. Csernelyi hagyomány szerint Vidróczki Apátfalván született. Ezt megerősíti a Borsod című lap 1873-as évfolyamának egyik közlése, amelyben a cikkíró Apátfalvát tünteti fel Vidróczki születési helyéül. Bánvölgyi adat szerint azonban nagyvisnyói származású a híres betyár. Az anyakönyv viszont arról tanúskodik, hogy Vidróczki Mónosbélen látta meg a napvilágot 1837-ben. A nép emlékezetében Vidróczki tényleges születési helye elhomályosult. Abban azonban minden adatközlő megegyezik, hogy Eger mellé való születésű betyár volt. A héti Gecse Márton elmondása szerint Vidróczki apja molnár volt, mások azonban úgy tudják, hogy pásztorkodott és a fia, Márton, szintén pásztor, mégpedig kondás lett. A fiatal Vidróczki betyárrá válásának oka ugyanaz volt, mint a legtöbb betyárnak a múlt században. A szabadságharc leverése után, az önkényuralom éveiben a magyar legényeket katonának hurcolták idegen földre, hosszú, nehéz esztendőkre. Igen sokan szökéssel próbáltak megszabadulni a komisz élettől. Vidróczki szabadságvágya is sokkal nagyobb volt, mintsem el tudta volna viselni az osztrák mundért. Megszökött, állítólag már a komáromi várból, s a Dunán átúszva, elmenekült. Bujdosó szegénylegénnyé, betyárrá lett, mint ahogy azzá váltak sokan, akik a törvényes hatalommal szembeszegültek. A néphagyományban Vidróczki betyárrá válásának másik okát is megtaláljuk. Udvarolt egy egri lánynak, akit Szép Rózsikának hívtak. Szülei gazdagok voltak s nem engedték leányukat Vidróczkihoz. Vidróczki indulatában valamit elkövetett, s ezért menekülnie kellett. Tipikus eset ez is. Szegény legény, gazdag leány: két ellentétes társadalmi osztály tagjai, akiknek a boldogsága elé az osztályellentétek magas kőfala meredt. Bármint is volt, a nép érzelmileg a szegény legény mellé állt, aki sérelméért minden gazdagon bosszút akart állni, s Vidróczki ebben a vonatkozásban már az egész népi közösség megértésével találkozott. Szilvásváradi hagyomány szerint, amikor Vidróczki Apátfalván kondásbojtár volt, számadója nagyon megverte és ezért elbujdosott. Az erdőben összeakadt más bujdosókkal, volt szolgalegényekkel és közösen igyekeztek sérelmüket megtorolni. A betyárrá válás okai között legvalószínűbbnek a katonaságtól való szökés látszik, tekintve, hogy Vidróczkiról mint katonaszökevényről hiteles adat is tanúskodik. Vidróczki betyárkodásának idején a legkülönbözőbb helyeken megfordult. A Bükkben Istállóskőnél volt a tanyája. A Bán-völgyében a dédesi, nagyvisnyói út mentén, a Szelecsi-kőnél tanyázott, ahol a néphit szerint kincseit is elrejtette. Csernelyben ma is emlegetnek egy hatalmas bükkfát, amely még pár évtizeddel ezelőtt állt a Horsó-kútnál, és amelynek odvas üregében betyárok rejtőztek. Ilyen odvas fáról, amilyenben Vidróczki is szállást talált, emlékezik a héti Dányi Lajos pásztor is. Emlékezete szerint Rudabányán 1946-ban még állott az a fa, amelyben betyárok tanyáztak. Óriási tölgyfa volt, a Bilice legelőn. Belül üreges volt. A derekán egy lyukon jártak be. Kényelmesen elfért benne 4-5 ember. Még a szalonnát is oda aggatták. Tüzelni is lehetett az üregben. Az ilyen nagy, odvas fákat a pásztoremberek is használatba vették. Ha esett az eső, oda mentek be. Ugyancsak Dányi Lajos mondta el, hogy