Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

Mikor odaért, egy küldönc vezette a levéllel a király elébe. Térdre esett, és levette a kalapját. - Bocsánatot kérek, felséges uram, hogy megütöttem a kezét. - Keljen fel! - szólt a király. Segítette a karjánál fogva. - Maga egy derék, becsületes ember, rendet tart a házánál. Meg fogom jutalmazni. És intézkedett, hogy a bacsónak ötven darab aranyat azonnal kifizessenek. (Alsószuha, Szuha-völgy) Mátyás király és a huszár 1. Egyszer egy huszárt a parancsnoka lecsukatott. A huszár méltatlannak tartotta a büntetést. Az óbester felgerjedt ellene, igazságtalanul záratta be. Úgy gondolta a huszár, hogy megszökik, felmegy Budára Mátyás királyhoz, elpanaszolja, hogy járt, ő biztosan igazságot tesz. Úgy is történt. Megszökött. Elvágtatott a lován. Estig meg se állt. Mikor besötétedett, egy kocsmába tért be. Bekötötte a lovát az ólba. Lecsutakolta, és enni adott neki. Csak azután kért a maga számára vacsorát. A kocsmában iddogált egy vadász. Mátyás király volt álruhában. A huszár leült mellé. Rendelt egy meszely bort. Kínálta a vadászt. Diskuráltak errőlarról. Ivogáltak csendesen, amikor megy hozzájuk a kocsmáros. - Uraim, jobb, ha most távoznak, mert éjfélkor jönnek a rablók, mindenüket elveszik. - Hát csak jöjjenek - mondta a huszár. - Főzzön nekem, kocsmáros úr, egy fazék szurkot. A huszár a vadászt beküldte az oldalszobába, hogy ott várjon nyugodtan. Éjfélkor megérkeztek a rablók. A huszár az asztalához invitálta őket. - Megkínálom az urakat feketekávéval, ha elfogadják. A kocsmáros vitte a nagy fazekat. Letette az asztalra. A rablók nézték, hogy de sűrű ez a kávé. Mind odahajolt a fazék fölé. Akkor a huszár megbillentette a fazekat. A forró szurok ráfröccsent a rablók képére. Ordítoztak, kapkodtak, a huszár meg előkapta a kardját és mind levágta. Mindnyájan megmenekültek. Örült a kocsmáros is, meg a vadász is, hogy így történt a dolog. Ivogáltak tovább. Kérdezgették egymást, hogy mi járatban vannak. A huszár elmondta, hogy a királyhoz készül, nagy neki a sérelme, igazságot akar. Másnap reggel a vadász eltűnt, mert hogy ő volt Mátyás király. Sietett, hogy előbb érjen Budára, mint a huszár. Amikor a huszár a kapuba ért, már várták. Csudálkozott módfelett, honnan tudják, hogy jön. Megijedt, hogy már tudnak a szökéséről és elfogják. De annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a király elé vezették. A vadász a király! Hát ezért tünt el olyan hirtelen. A huszár elmondta a sérelmét. Mátyás király meghallgatta nyugodtan. Azután azt mondta: - Te vitéz katona vagy, láttam tegnap éjszaka. Ilyen huszárokra van nekem szükségem. Te leszel ezután a parancsnok. Mátyás király bőségesen megjutalmazta a huszárt. Pecsétes levelet adott neki, hogy kinevezte a huszárezred parancsnokának. (Zádorfalva, Szuha-völgy) 2. Mátyás király idejében Egri Jánossal történt, hogy méltatlanul felgerjedt ellene a firer. Ö igaznak érzette magát. Egyet gondolt, hogy föjjebb megy. Úgy is történt. Gondolta, hogy följelenti. El is ment a tiszthez. Jelentette, hogy így meg így bánt vele a firer. Meghallgatta. Mikor elvégzi a beszédet, neki állt. Az is úgy bánt vele. A huszár még szomorúbb lett. Kapta magát, nem hagyta abba a dolgot. Megint gondolta, hogy feljebb jelenti. És úgy történt. Jelentette az ezredesnek. Evvel is mi történt? Börtönbe vetette. Gondolkozott, hogy meglövi magát, ha ez így lesz mindenütt. De bizony még elmegy a királyhoz. Mikor kiszabadult, kapta magát, lovastól együtt elszökött. Otthagyta a katonaságot. Útnak indult. Mikor elesteledett, meghált és megpihent. Másnap újból folytatta az útját. Mikor elesteledett, meghált egy korcsmában. Megkötötte a lovát az ólba. Azután bement a korcsmába. Leült az asztalhoz. Ott volt egy vadász. - Igyon egy pohár bort, vitéz úr! - Addig nem iszom, míg a lovam rendbe nem hagyom. Kiment, elvégezte a dolgát. - No, most már iszom. Akkor hozzáfogtak ivogálni. Mikor kifogy az üvegből, a huszár akar kérni. De a vadász nem hagyott kérni. - Több pénzem van nekem, mint a vitéz úrnak. - Hát bizony, a katonáéknál kevesebb van - felel vissza a huszár. Mikor ivogálnak, mondja egyszer a korcsmáros: - Uraim, most távozzanak el innét, mert így 12 órakor szoktak jönni a zsiványok. Ha itt érnek valakit, megölik azt. A korcsmáros még el sem végzi a beszédét, betoppan 12 rabló. A vadász mindjár kikel az asztaltól,