Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Ülj veszteg! így szólunk rá a rendetlenkedő, izgő-mozgó gye­rekre, főleg olyankor, ha vendégek vannak nálunk, vagy mi vagyunk vendégségben a gyerekkel. Jó helyre tette az ülepét Arra az esetre vonatkozik, amikor egy leány, le­gény jó házasságot köt: nincs semmiben hiány, van mit aprítani a tejbe, biztosítva van a gondtalan élet. Némi irigység lappang a mondásban: Milyen szeren­csés ez a Tóth Piroska, milyen jó helyre tette az üle­pét (élő beszédben többnyire így: a seggét). Hadd legyen egyszer neki is ünnepe! Akkor mondjuk, ha egy szegény embert megven­dégelünk, megajándékozunk családi esemény (ke­resztelő, lakodalom) vagy ünnepek (karácsony, hús­vét) alkalmával. Tréfásan is mondjuk, ha a gyerme­künk kívánságát sokszori kérése után teljesítjük. így szólunk családi körben: Vegyük meg már Péterkének azt a játékot, hadd legyen neki ünnepe —, azaz legyen meg az öröme, a boldogsága. Jó ülőkéje van Arról mondjuk, aki vendégségben vagy egyéb kö­zösségi együttlét alkalmával nem veszi észre az idő múlását, sem azt, hogy már távoznia kellene, vég nélkül üldögél és beszélget. Olyan, mint az ázott ürge Ha a mezőn munka közben zivatar támad és nem tudunk fedél alá állni, elázunk, úgy nézünk ki, mint az ürge, amit a lyukból kiöntenek. Megáll benne az ütő Ha hirtelen, váratlanul megdöbbentő, félelmet keltő esemény történik, megrémülünk, alig tudunk megszólalni. Egy történetet elbeszélve ezzel a mon­dással érzékeltetjük a kellemetlen élményünket (vö. Égnek áll a haja; A haja szála is az égnek állt; Vacog a foga; Hideg rázta; Kővé dermedt; Sóbálvánnyá vált; Megfagyott bennem a vér. - O. Nagy: 480.). Törékeny, mint az üveg A testileg vékony, gyenge, lelkileg finom sze­mélyről mondjuk. Elsősorban leányról hangzik el. Figyelmeztetjük az udvarló legényt, szépen beszéljen vele, legyen hozzá kedves, megértő, mert az ilyen teremtés nem viseli el a durvaságot. Nem volt üveges az apád Tréfás mondás. Arra szólunk így rá, aki úgy áll elénk, hogy elfogja tőlünk a világosságot, s nem lát­juk jól a végzendő munkát, ezzel arra kérjük, hogy álljon arrább.

Next

/
Thumbnails
Contents