Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

vonakodva akarja elvégezni. Ezzel azt fejezzük ki, ne várja, hogy még egyszer szóljunk, mert akkor már fenyítünk, nemcsak szidás, verés következik. A pap zsákja feneketlen A régi időkben a református falvakban a földművelő emberek a papnak természetbeni juttatásra is kötelesek voltak. Az ún. párbért az emberek többnyire nem szívesen adták, különösen, ha gyenge volt a termés. Ha az emberek a pap igényét túlzónak találták, ezzel a mondással fejezték ki egymás között méltatlankodásukat (vö. O. Nagy: 385.). Olyan, mint a paprika Arról az emberről mondják, aki többnyire indokolatlanul haragra lobban, a legkisebb ok miatt is bosszankodik, mérgelődik, dühében arca elvörösödik, olyanná válik, mint az érett paprika. Arról a személyről is elhangozhat, aki úgy elpirul, hogy szinte elvörösödik az arca. Az alkoholos, borvirágos ember arcáról is mondják. Kétszer szenved, mint az erős paprikától Arra az esetre vonatkozik, amikor az ember ugyanazon ok miatt kétszer is bosszankodik. Többnyire azok mondják az illetőről, akik tapasztalatból tudják, hogy a kérdéses esemény, dolog balul üt ki és nem csak egyszer lesz miatta keserűsége, bosszúsága. Vörös, mint a paprika A rikítóan piros színről mondják. A hirtelen haragra lobbanó és emiatt elvörösödő arcú emberről is elhangzik (vö. Olyan, mint a paprika). Azt se mondta, fapapucs Rosszallólag hangzik el arról a személyről, aki szó nélkül távozik a társaságból, úgy „lép le", hogy észre se veszik. Az iránta való érdeklődéskor a házigazda mondja, pl.: Nem tudom, hogy hova lett, úgy elment, azt se mondta, fapapucs. Papucshős Arról az emberről mondják gúnyosan, olykor sajnálkozva, aki a felesége uralma alatt él. Az ilyen ember tutyi-mutyi, a felesége dirigál, neki semmibe sincs beleszólása, azt kell csinálnia, amit az asszony mond.