Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
Tudja, hányat ütött az óra Az illetőnek pontos ismeretei vannak valamilyen ügyről, dologról és egy időben tudja, mit kell tennie, hogy a helyzetet maga számára kedvezően alakítsa, kihasználja. Ütött az órája Akkor hangzik el, ha idősebb ember haláláról kapunk hírt. Bizonyos belenyugvás érződik a mondásban. Azt jelenti, hogy az illető halálának elérkezett az ideje, bele kell törődni, nyugodni, így van rendjén, mindenki meghal, mindenkinek üt majd ez az óra (vö. Meg vannak számlálva az órái). Üt, mint a bolondóra Többnyire így hangzik el: Ütött, mint a bolondóra. Verekedésről szóló beszélgetéskor mondják arról az emberről, aki pl. a kocsmában való verekedéskor válogatás nélkül ütött-vágott, mint aki megkergült, gátlástalanul csapkodott. Jó órában legyen mondva Egy várható kedvező ügy, lehetőség kapcsán mondjuk. Még óvatosan beszélünk róla, nem szeretnénk elkiabálni, reménykedünk, bízunk a dologban. Pl. Jó óráiban legyen mondva, úgy néz ki, hogy az állást én kapom meg. Jó órában született Arról az emberről mondjuk, aki jó körülmények közé került, szerencsés ember, nincsenek anyagi gondjai, pályáján sikereket ér el, élete folyamán mindig minden sikerült neki. Ennek az ellenpéldája az, ha az illető rossz helyzetben van, akárhogy küszködik nem halad előre, sorozatos csapások érik, amely ellen semmit nem tud tenni. Az ilyen személyről való beszélgetés kapcsán mondjuk: Rossz órában született. Hajnali óra vezet a jóra A földművelő emberek vélekednek így. Tanításul mondják a fiataloknak. Keljenek korán, végezzék el a munkát az istállóban, az állatok körül, azután menjenek a mezőre. Különösen nyári időben fontos a hajnali ébredés, mert még nincs hőség, minden munkát, különösen a kapálást, kaszálást, az aratást könnyebb végezni és hasznosabb is (vö. Ki korán kel aranyat lel). Szalad (futkos), mint az Orbán lelke Az olyan személyről mondjuk, aki állandóan jönmegy, nem találja a helyét, hol itt, hol ott jelenik meg. Gyakran így szólunk rá a gyerekre is, aki ki-be jár a házba, jön-megy, szaladgál az udvaron stb.: Ne futkossál már úgy, mint az Orbóin lelke. Adok egy orrost Figyelmeztetésként mondjuk a gyermeknek, a nálunk fiatalabbaknak, hogy ne cselekedjenek roszszat, ne kövessenek el olyan dolgot, amivel kárt okozhatnak, mert akkor kapnak tőlünk egy orrost -, azaz orrba ütjük, megverjük. Tréfásan és ijesztésként is elhangozhat. A lábatlankodó, a munkánkat akadályozó gyermeknek mondjuk: Menj már innen, mert mindjárt adok egy orrost! Az orra alá dörgöli Bosszúsan mondjuk rendszerint első személyben. Olyan esetekre vonatkozik, amikor bennünket valaki részéről méltatlanul sérelem ér, az illető igazságtalanul megbánt, többnyire védekezni sem tudunk, mert a hátunk mögött teszi. Ilyenkor mondjuk, hogy nem felejtjük el a dolgot és ha alkalom lesz rá, megmondjuk neki a magunkét, azaz az orra alá dörgöljük a sérelmünket. Az orrában van Akkor mondjuk, ha nem felejtjük el a bennünket ért valamilyen sérelmet. Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy nem múlt el a dolog, a haragunk megmaradt és az is sejthető, hogy alkalomadtán elégtételt veszünk. Az orra hegyéig lát Nem szó szerint értendő. Kissé elmarasztalólag mondjuk arról az emberről, aki nem tudja áttekinteni a feladatát, munkáját, csak a pillanatnyi helyzettel foglalkozik, nem gondol arra, hogy mit hoz a jövő, nem képes az összefüggéseket meglátni, és annak megfelelően végezni a munkáját (vö. O. Nagy: 374.).
