Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

alkalma nyílt dalkincsének bővítésére. „Amerre elvetődtem, mindenütt figyeltem a nótákat. A katonaságnál sokat megismertem. Amikor Pesten szolgáltam (1938 után), ott sok kupiét tanultam. Ha én meghallottam egy dalt, este lefeküdtem, dúdolgattam, már másnapra megtanultam. Amikor Ráhón szolgáltam Okolicsányi grófnál, olyan szegény gróf volt, a felesége jó asszony volt. Suhanc voltam még akkor. Bejártam a konyhára. A grófné hallotta, hogy mindig dalolgatok, hát megtanított egy nótára, arra, hogy Házunk előtt jegenyefa de magas... Ezt tőle tanultam. A szlovákoktól is tanultam nótákat. Rimaszombat mellett a Burányi pusztán voltam tejeskocsis meg mindenes. Reggelente vittem a tejet meg az uraság két lányát Szombatba. Amikor visszamentem, elláttam a lovakat, kimentem kaszálni és dúdolgattam. A dal az emberből nem őrlődik ki, bárhol van." Szoó Gyuláné Sergely Júlia. Elsősorban a lírai dalok ismerője. Trizsben született 1920. június 8-án. Pásztori, cselédi környezetben nevelkedett. Tizennégy éves korában elment szolgálni. Kelemérben egy katonatisztnél és Madarassy György jegyzőnél, Putnokon Liszkay Kálmán polgári iskolai igazgatónál szolgált. 1939-ben férjhez ment Sajógömörbe Szontagh Zoltán földbirtokos parádés kocsisához. Attól kezdve napszámba járt, kapált harmadába, eljárt aratni és más mezőgazdasági munkát végezni. 1946-1949 között Csehországba vitték, majd amikor visszakerült, az erdészeten dolgozott, ezt követően pedig a termelőszövetkezetben lett fejő, állatgondozó, napjainkban nyugdíjas éjjeliőr a sertésfarmon. „Az édesanyámtól hallottam sok nótát. Amit most tudok, majdnem mindet tudtam tizennégy éves koromban. Hallottam itt-ott nótákat, mert sokfelé szolgáltak a szüleim. A summásoktól is hallottam sok nótát. Amióta rádiónk van, ha csak tehetem, meghallgatok minden nótamüsort. Sokat danoltam lagziban, fosztóban, aratáskor. Kétszer felléptem a körzeti népdalversenyen és a járási versenyen. Mindig a nóta jár az eszembe. A gyermekeim már nem tudnak annyira." Gyömbér István. A gömöri szegény sorsú emberek jellegzetes s minden valószínűség szerint utolsó alakja volt. 1898-ban született Gesztesén. Édesapja juhász volt, ő is az lett. Egész életében a szegények sovány kenyerét ette. 1926-ban, amikor megnősült, Felsővályba költözött. Aratott, részesmunkát vállalt, juhászkodott uraságoknál, gazdaembereknél. A pásztordalok, betyárnóták, rabénekek pompás előadója volt. Amikor 1973-ban, 75 éves korában felkerestem, súlyos betegen feküdt, de - pálinkával gyógyítgatva magát - még sok dalt énekelt magnetofonszalagra. Megemlékezett róla Sárosi Bálint egyik könyvében (Zenei anyanyelvünk. Bp. 114-118.) és a rádióban is. Riz Barnáné Jokhel Zsuzsanna. A legdinamikusabb hangú dalosom volt. Abafalán született 1909. december 12-én. Pár éves volt, amikor a szülei Sánkfalvára költöztek. Élete során számos gömöri faluban lakott hosszabb-rövidebb ideig. Édesapja kerülő volt, majd csordás és kondás. Juhászhoz ment férjhez, különböző gömöri falvakban vállaltak munkát. Lakott - részint a szüleivel, részint a férjével - az említett Sánkfalván kívül Harkácson, Rásban, Lévárton, Licében, Zsórban, Oldalfalán, Beretkén, Zádorfalván, Hubón és Kesziben. Hét és fél évig voltak cseh területen. A nyugdíjas évekre véglegesen Tornaijára költöztek. „Ha egy nótát meghallottam, én már azt rögtön tudtam. Jártam a juhokkal, és daloltam, csak úgy zengett a lévárti erdő." Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet. Csendes, halk szavú, a dalokat mély átérzéssel, finom emocionális hullámzással előadó individuum. Putnokon született 1912. április 14-én, egyéves korától Hétben élt. Egész élete nehéz munkával telt. Családjával együtt birtokosoknál, gazdáknál dolgozott, napszámba járt, minden mezőgazdasági munkát végzett. Az utóbbi évtizedek hozták meg számára a nyugodtabb életkörülményeket. Lírai dalokat és balladákat egyaránt jól ismer. Elsősorban családi környezetben dalol. A dalok többségét édesanyjától tanulta. Különösen érzékenyen reagál a balladás történetekre. Több új stílusú, helyi keletkezésű balladát ismer. Ezekkel kapcsolatban említette: „Mamikától hallottam." Néhány dalt a Serényi-birtokon megforduló summásoktól sajátított el. A klasszikusan szép népdalrepertoárjába élete folyamán műdalok, kuplék is bekerültek. Balogh Barna. Régi nótáiról és főleg a trombitálásáról sokan ismerik Balogh Barnát, a dereski csordást. 1920-ban, a Rimaszombat melletti Bellényben született. Élete pásztorságban telt. Apja is pásztor, csordás volt. Heten voltak testvérek, mindannyian a pásztorságban nevelkedtek. Különböző helyeken szolgáltak. Egy-egy faluban három-négy esztendőt töltöttek, majd más faluba szegődtek. Ő maga Lévárton hosszabb ideig, tíz évig volt, Radnóton a Balog-völgyben öt évig, Licében pedig hat évig pásztorkodott. A dalokat és a balladákat gyermekkorában édesapjától tanulta. „Kint a nyáj mellett apámmal danolgattunk. Unalomból is. Megtanultam trombitálni. Apám danolt, én meg trombitáltam." Csank Dezsőné Imrece Ilona (született 1913. december 10-én) és Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (született 1923. március 21-én). A Gesztetén lakó két asszony falujának és környékének közismert dalosa. Együtt említem őket, s ennek nemcsak az az oka, hogy mindketten Gesztetén élnek, hanem elsősorban az, hogy dalrepertoárjuk azonos, és hosszú idő óta minden dalolási alkalmon együtt vannak, közösen