Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

annak nem lesz ennivalója. Mindig időben kell gondoskodni magunkról és a családunkról. Dolgozni kell becsületesen, takarékoskodnunk kell, mert jöhetnek nehéz napok, előre nem látható események, amikor hasznát vesszük a szorgalmunknak. Tanításképpen mondjuk a fiataloknak. Reszket, mint a nyárfa levele Két eset kapcsán hangzik el. Többnyire akkor, ha valaki félelmében valósággal remeg, reszket, pl. a gyermek fél attól, hogy rossz cselekedete miatt az apja megveri: Akkor is szokás mondani, ha valaki fázik, remeg, reszket a hidegtől. Töri a nyavalya Valaki vagy valami után. Akkor hangzik el, ha nagyon szeretnénk egy dolgot (tárgyat, eszközt, jármüvet stb.) vagy epekedünk egy nőért, de az előzőnek az elérését anyagi gondok akadályozzák, az utóbbi pedig nem nyer kellő viszonzást. Aki túlzásnak tartja vágyakozásunkat az mondja pl.: Varga Lacit töri a nyavalya Máté Julcsiért. Nyavalya belé! Haragunkat fejezzük ki vele. Rendszerint valamiféle kívánsághoz kapcsolódik. Olyasmit kérnek tőlünk, amit túlzónak tartunk, illetőleg annak a személynek a kérését egyébként sem teljesítenénk. Szidásként, átokként hangzik el, ha így mondják: A nyavalya essen bele! A nyavalya törjön ki! Szitkozódáskor, veszekedéskor hangzik el. De kisebb dolog kapcsán is mondhatjuk, olykor nem is tudatosan szalad a szánkra, szinte töltelékmondás, pl. az utcán felbotiunk egy kőbe, valamihez hozzáütjük a kezünket, leejtünk valamit - ilyen mérgesen, dühösen szalad ki a szánkon. Lényegében az ilyen példáknak nincs belső tartalmuk. Ragadós, mint a nyavalya Többnyire utánjárással, valamilyen új divat, szokás terjedésével kapcsolatban mondjuk. Kissé elítélően hangzik, mert a hagyományokhoz ragaszkodók az újabbal szemben mindig aggályoskodnak, a gyorsan „ragadó" betegséghez hasonlítják. Nyélbe üt Amikor elhatározzuk, hogy egy dolognak, ügynek a végére járunk, elkészítjük, megcsináljuk, az erősebb nyomaték kedvéért, az elintézés- hangsúlyozására, a mi szerepünk kiemelésére mondjuk. Rendszerint akkor hangzik ez el, amikor a kérdéses dolog már régóta húzódik: No, majd én nyélbe ütöm! -, azaz elintézem, megcsinálom. Ha már túl vagyunk a dolgon, pl.: Tegnap nyélbe ütöttem az üzletet. Csípős a nyelve A gúnyolódó, csipkelődő, sértő szavakat, megjegyzéseket tevő emberről mondjuk. Többnyire azonban az ilyen személyről inkább csak a szókimondása miatt hangzik el: bátran, merészen kimondja, amit gondol, ami a véleménye, nem törődve azzal, hogy kinek mondja és hogy rosszul esik-e az illetőnek, szinte élvezi szavainak a hatását. Hogy el nem kopik a nyelve! Annak az embernek a jellemzésére mondjuk, aki folyton fecseg, mondanivalóját terjengősen, hosszú 1ère eresztve adja elő. Történeteivel, események elbeszéléseivel a társaságban magát igyekszik középpontba állítani, élvezi, hogy őt hallgatják, nem törődik azzal, hogy másokat érdekli-e amit mond, csak beszél szinte megállás nélkül. Hosszú a nyelve A magát jól értesültnek feltüntető személlyel kapcsolatban hangzik el. Az ilyen embertől többnyire tartózkodunk, mert az a vélemény róla, hogy hozzaviszi a szót, pletykál, és ezáltal kellemetlenségeket okozhat. Kilóg a nyelve Sajnálkozóan, részvéttel mondjuk arról az emberről, aki nagyon sokat dolgozik, erejét meghaladó munkát végez, reggeltől estig hajtja magát és a fáradtságtól szinte összeesik. Nyelvén a szíve Úgy is szokás mondani, hogy ami a szívén, az a száján. Az ilyen ember őszinte, nyílt, a véleményét bátran kimondja, de ha bírál, ha az igazságot tárja fel,