Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Kölcsön kenyér visszajár Egy részről figyelmeztető, fenyegető, másrészről tényközlő mondás. Rendszerint akkor mondjuk, ha valamilyen sérelem ért, és amiatt elégtételt akarunk venni. Különösen fiatalok körében hangzik el, többnyire verekedés kapcsán. Aki alul marad, fenyegetően mondja: Várjál csak, kölcsön kenyér visszajár! Ha a verés megtörtént, akkor ezt közli: Tudod, miért kaptad ezt a pofont! Kölcsön kenyér visszajár! - azaz visszakaptad, amit te adtál nekem. Egészen más nyelvi mezőben is előfordul a mondás. Ha magunk ajánlunk fel segítséget szomszédnak, barátnak, aki már nekünk hasonló szolgálatot tett, az illető szabadkozására mondjuk, ezzel utalva arra, hogy valójában viszonzásról van szó (vö. Jön még a kutyára dér; Nem viszi el szárazon; Fogat fogért; Szeget szeggel; Szemet szemért, fogat fogért). Külön kenyéren van Ha a szülő és házas gyereke egy házban, egy portán él, de mindennel elkülönülnek, mind a háztartásban, mind a munkában és természetszerűleg az anyagi javak tekintetében is, csak éppen egy fedél alatt élnek (vö. O. Nagy: 266.). Lesz még nekünk lágy kenyerünk A szegényebb családban biztatólag, reménykedve mondja ezt a családfő a feleségének és gyermekeinek, amivel azt fejezi ki, hogy ha a körülmények is úgy alakulnak, ha szorgalmasan dolgoznak, takarékoskodnak, akkor a mostaninál jobb lesz a helyzetük. Madárlátta kenyér A mezei munkából hazaérkező szegény ember előveszi a tarisznyájából a megmaradt puszta kenyeret és átnyújtja a gyermekének: nincs ugyan hozzá semmi egyéb, de biztatja, hogy az nem közönséges kenyér, hanem különlegesség, ilyen másnak nincs, mert az madárlátta kenyér. Maga kenyerén van Az önálló háztartást, gazdálkodást vezető ifjú házas emberre mondják, aki elkülönült a szülőktől, új körülmények között saját portáján él, nincs másokra utalva, azaz a maga kenyerén van. Megélünk, csak kenyér legyen Ha nehéz gazdasági helyzetre van kilátás, ha rossz terméseredmény várható, ha aszály vagy más természeti csapás miatt súlyos helyzet alakulhat ki, az emberek ezzel a mondással biztatják egymást. Megette a kenyere javát Már idős, nagyon koros emberről beszélgetve hangzik el. Rendszerint akkor mondják, ha az illető beteges, már olyan állapotban van, hogy talpra állása aligha remélhető. Az élet természetes rendjének tekinthető, hogy az befejeződik. Belenyugvással veszik, hogy eljött az utolsó időszak, az illető megette a kenyere javát -, azaz élt már eleget (vö. O. Nagy: 262.). Nehéz az árva kenyere Lásd: Keserű az árva kenyere. Nemcsak kenyérrel él az ember Az idős, vallásos emberek gyakran mondogatták a fiataloknak, akik kevés gondot fordítottak a hitéletre, nem jártak a templomba, inkább játszottak, szórakoztak. A mondás többnyire így szólt, amelyben feddés és tanács rejlik: Menjél fiam a templomba, tudhatnád, nem csak kenyérrel él az ember -, azaz nem csak a földi javakra kell gondolnunk, hanem lelkünk táplálására is. Nem éri meg az új kenyeret A súlyos beteg, halálán lévő emberre mondják. Az illetőnek már nem sok ideje van hátra. Lemondást, beletörődést, belenyugvást fejez ki: Szegény János bácsi a végét járja, nem éri meg már az új kenyeret. Nem kell a maga kenyerén sem Tiltakozást fejez ki. Az olyan személlyel kapcsolatban mondják, akivel semmilyen körülmények között nem élnének egy fedél alatt, még akkor sem, ha az illető önmagát látná el, de akkor se kellene, ha ingyen ajánlkozna valamilyen munka elvégzésére, mert megbízhatatlan, a feladatát gondatlanul, hibásan végzi. Elhangozhat akkor is, ha az illető szorgalmas, dolgos ugyan, de a természete kibírhatatlan, mindenbe