Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Káposztáié folyik az ereiben Az embertársai iránt érzéketlen emberre mondják. Az ilyen személy semminek nem örül, nem lelkesedik, hideg, szenvtelen magatartást tanúsít. Gyakrabban akkor hangzik el, ha a legények nőkről beszélgetnek. Az olyan nőre mondják, akiről úgy vélik, hogy nem tud felhevülni, nem sugárzik belőle érzékiség, mintha vér helyett káposztáié - semmire nem való folyadék - folyna az ereiben (vö. Hideg, mint a jég). Káposztáié van a fejében Elítélően hangzik el a tanulatlan, buta emberről, aki semmihez sem tud értelmesen hozzászólni, többnyire tudálékoskodik, ostobaságokat mond. Az ilyen személyt a társaságban megmosolyogják, egymás közt megjegyzik: Milyen tudatlan ez a Varga Laci, ennek csak kciposztalé van a fejében. Csípje meg a kappan! Bosszankodó felkiáltás. Akkor mondjuk, ha kisebb bosszúság ér és valamit nem jól csináltunk, elejtettünk valamit, eltört egy pohár stb.; nem nagy kár, semmiség, csak annyi mint egy kappancsípés. Kappan helyett kánya is elhangozhat (vö. Egye meg a fene). Egy kaptára húz mindent Kapta=kaptafa. Arról mondják, aki egyformán vélekedik különböző dologról, azonosan ítél meg egymástól eltérő jellemű személyeket. Akkor fordul elő ez különösebben, ha az illető egy családról beszél, ha annak egy tagját vétkesnek minősíti, a többit is olyannak tekinti, nem tesz köztük különbséget, egyformán elmarasztalja őket, azaz egy kaptára húzza a család minden tagját. Nem káptalan a fejem! így kiáltunk fel, rendszerint bosszúsan, ha olyasmit kérdeznek tőlünk, amit illene tudnunk, de nem emlékezünk rá, vagy valóban abban a dologban tájékozatlanok vagyunk. Ezzel a mondással azt akarjuk elhitetni, hogy most éppen a pillanatban nem jut az eszünkbe, az emlékezetünk véges, de ezzel sejtetjük azt is, hogy tudtuk, ismertük a dolgot, csak időközben elfelejtettük, annyi minden van a fejünkben, hogy ez már kiesett belőle. Elhangozhat olyan esetben is, ha valamit keresünk, nem találjuk, nem emlékezünk, hova tettük. Amikor egy nem teljesített ígéretünkre figyelmeztetnek, elnézést kérve mondjuk: Ne haragudj, elfelejtettem, nem káptalan a fejem (vö. Nem kalendárium a fejem. - O. Nagy: 254.). Nyitott kaput dönget Ha beszélgetés, vita közben valaki olyasmit állít, bizonygat, ami már köztudomású, és így° fölösleges róla beszélni, akkor mondják az illetőnek: Nyitott kaput döngetsz, ezt máir mindenki tudja (ez már régen elkészült, elintézték stb.). Akár a kapufának mondanám Mintha csak a kapufának beszélnék Többnyire gyerekkel kapcsolatban hangzik el. Az anya panaszolva mondja a férjnek, hogy hiába kérte a fiát, etesse meg az állatokat, vágjon fát, menjen el a boltba, tanulja meg a leckéjét stb., oda se hederített, nem hallgatott rá, inkább elment játszani, csavarogni a barátaival: így teljesen mindegy, hogy neki mondja vagy a kapufának, egyik sem éri meg. Búcsút vett a kapufélfától Ha valaki úgy távozik el a háztól, hogy senkinek nem szól, nem búcsúzik el a házbeliektől, a család tagjaitól, akik az ismerősök, a barátok érdeklődésére így válaszolnak: Tőlünk el se köszönt, lehet, hogy búcsút vett a kapufélfától. - Gömörben régen szokásban volt, hogy amikor az udvarról vitték ki a halottat, a koporsót néhány percre a kapufélfára tették, s akkor mondták: Elbúcsúzott János bácsi a kapufélfától (vö. O. Nagy: 153.). Kár haszonnal jár A kár is járhat haszonnal, mondták a régi öregek. Ha valamit nem jól csináltunk, kárunk származott ugyan belőle, de tanultunk az esetből, jó például szolgált, máskor nem esünk abba a hibába, nem ismétlődhet meg még egyszer ugyanúgy a dolog. Más kárán tanul az okos Gyakran elhangzó mondás. A szülők olyan példákat emlegetnek, amelyek sok tanulságot nyújtanak mindenki számára. Ne essünk abba a hibába, amit mások vétettek. Emlékezzünk, hogy hibázott, hogy