Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

hangoztató így fakad ki a másik ellen: Ha a feje tetejére áll, akkor se lesz az övé! Keményfejű Makacs, a saját véleményéhez, elhatározásához kitartóan ragaszkodó ember. Nem ijed meg a maga árnyékától, a saját igazáért bátran, határozottan szembeszegül a vezetőkkel, a hatósággal is. Kong a feje Sértő, goromba megjegyzés arról, akit butának, tudatlannak, a legelemibb dolgokat sem ismerő, az ország, a világ eseményeiben teljesen járatlan személynek tartanak. Előfordul, hogy vita hevében - az egyébként értelmes emberek is - egymás fejéhez vágják, ha nem egyezik a véleményük: Neked fogalmad se lehet róla, kong a fejed az ürességtől (vö. Üres fejű; Annyit ért hozzá, mint tetű a szántáishoz). Nehéz a feje A lassú észjárású, a dolgokat nehezen felfogó, a tananyagot nehezen elsajátító felnőttre vagy gyermekre vonatkozik. Az italtól kókadozó emberről is mondják. Nem harapják le a fejed A bátortalan, félénk gyermeknek mondják, aki nem mer közösségbe, idegenek közé menni. Ha pl. távolabbról, félszegen figyel egy játszadozó csoportot, így szólnak hozzá: Menj csak oda, nem harapják le a fejed! - azaz, ne féljen, nem bántja senki sem. Nem estem a fejem lágyára Beszélgetés közben többnyire válaszként szokás mondani, ha óvnak, intenek valamilyen dologtól, aminek a kimenetele bizonytalan vagy egészen nyilvánvalóan eredménytelen, söt, káros. Gyakran elhangzik, ha családtag, rokon, barát ismeretlen környezetbe kerül, más helyen vállal munkát és intik, figyelmeztetik a feltételezhető problémákra, nehogy bajba keveredjen, vigyázzon magára, legyen óvatos, nehogy becsapják stb., az illető megnyugtatásául hogy ugyanis nem buta ő, van őneki magához való esze - így válaszol: Légy nyugodt, nem estem én a fejem lágyára! (vö. O. Nagy: 161.). Ne szólj szám, nem fáj fejem Leggyakrabban intésként, figyelmeztetésként mondogatták az idősebbek, hogy ne beszéljünk olyasmiről, ami nem ránk tartozik, amit nem tudunk biztosan; ne ítélkezzünk meggondolatlanul, ne szóljuk meg embertársainkat, ne pletykáljunk stb., mert ezekből kellemetlenségünk származhat. Olyan esetek kapcsán is elhangzik, amikor egy témáról lenne ugyan mondanivalónk, de jobbnak látjuk, ha nem szólunk, ha hallgatunk. Nem fér a fejembe Akkor szoktuk mondani, ha csodálkozunk, méltatlankodunk valamilyen eseménnyel, üggyel kapcsolatban. Ezekben a példákban a cselekmény, a tett meglepő, váratlanul következik be, s nem értjük, hogyan és miért történt. Pl. egy köztiszteletben álló ember megverte a feleségét, lopáson kapták, sikkasztott, részegen ment a templomba stb. Az erről szóló beszélgetés kapcsán az illetőt legközelebbről ismerő ember szokta mondani: Nem fér a fejembe, hogy miért tette. Nem hiába nagy a feje, van is esze Gunyoros mondás arról, akinek maga felé hajlik a keze, aki a közös munkában a dolog könnyebbik részét fogja, a kényes helyzeteket elkerüli stb. Tréfásan is szokás mondani annak, aki társaságban frappánsan válaszol a beugratásra, a kártyában ügyesen alakítja a játékot stb.: Nem hiába nagy a fejed, van is eszed. Megmossa a fejét A szülő a hanyag, a lustálkodó, a munkáját pontatlanul végző leányát, fiát megszidja. Rendszerint többszöri rászólás, kérlelés után történik, s ez esetben nemcsak megszidja, hanem minden hibáját, mulasztását szemére veti, hálátlansággal vádolja és a következményekre is figyelmezteti (vö. Beszélek a fejével. -O. Nagy: 165.). Tömi a fejét Kérdésre válaszul hangzik el általában gyerekkel, ifjúval kapcsolatban. Pl. az apa az udvaron várakozik a fiára, s bekiabál a házba a feleségének: Hol van Ferkó, mért nem jön már? Erre a válasz: Tömi a fejét! - azaz eszik kényelmesen, azért nem tud még menni.