Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Egy fecske nem csinál nyarat Egy ember akarata, kezdeményezése nem sokat jelent. Olyan esetek kapcsán hangzott el, amikor valaki közügyben hangoztatta véleményét, gyűlésen felszólalt, kezdeményezett, de mások óvatosságból, tartózkodásból nem álltak ki mellette. A fehéret is feketének mondja A hazudozó, a teljesen nyilvánvaló tényeket is letagadó, szavainak hitelt nem érdemlő személyről mondják. Többnyire nem egyszeri eset kapcsán hangzik el, hanem beszélgetés közben az ilyen ember jellemzéséül. A mondás erősen elítélő az illetőről alkotott vélemény részletesebb indoklása nélkül. Fehéren fekete, az a biztos Olyankor szokás mondani, ha megállapodás történik, adásvételi szerződést kötnek, kölcsönt adnak, vagyoni megosztást csinálnak - régen házassági egyezséggel kapcsolatban is - stb., ami azt jelenti, hogy a tényt papírra kell vetni, rögzíteni kell a megállapodást, aláírással hitelesíteni a kölcsönvételt stb. Ha akarom fehér, ha akarom fekete Ha a hallott, elbeszélt dolgot így is, úgy is lehet értelmezni, magyarázni, azzal kapcsolatban a hallgató a kétkedését így fejezi ki, amiben benne rejlik, hogy ha nem is foglal egyértelműen állást, az ügyről megvan a saját véleménye. A fejéhez vágta Aki egy dologgal, cselekedettel, pletykával stb. kapcsolatos véleményét, bírálatát, megjegyzését a másiknak röviden, kurtán, bátran megmondja, azaz a fejéhez vágja, és azután mit sem törődve a válasszal a maga részéről elintézettnek tekinti az ügyet. Minden ilyen esetben az illető a nemtetszését nyilvánítja ki. A fejére olvasta Az előzőtől annyiban különbözik, hogy a bíráló részletesen, nyugodtabban, higgadtabban és megfontoltabban mondja el, fejti ki véleményét, felsorolja az illető hibáit, „bűneit", szemére veti hanyagságait, a figyelmeztetés ellenére elkövetett mulasztásait stb. Ez esetekben a két fél között vitára, az egymás fejére való olvasásra is sor kerülhet. A fejem se fájna Akkor szoktuk mondani, ha arról panaszkodunk, hogy miért adtunk, ajándékoztunk vagy kölcsönöztünk el valamilyen tárgyunkat, eszközünket, földet, állatot stb., mert ha az most megvolna, megoldódna a dolgunk, nem lenne gondunk. Pl. hordókat adtunk el, most a bő termés miatt nekünk is kellene; tavasszal olcsón keltek el a malacok, ősszel háromszoros lett az ára; nem vettünk meszet, amikor itt jártak a meszesek, most nem lehet kapni, áll az építkezés stb. Ha mindez nem így történt volna: A fejem se fájna. A maga feje után megy Ritkábban elismerésként hangzik el olyan emberről, aki jól teszi a dolgát, meggondolt, higgadt, akinek a tervei, elképzelései mindig beválnak, eredményesek. Többnyire azonban az önfejű, a másokra nem hallgató, a tanácsot figyelembe nem vevő személyről mondják, akinek a túlzott önbizalma, magabiztossága kudarccal jár, s ilyenkor kiválóan, sőt, némi kárörvendezéssel jegyzik meg: Úgy kell neki, mért megy a maga feje utóin. Azt sem tudom, hol a fejem A sok munka, tennivaló, gond miatt így panaszkodunk, vagy inkább sóhajtozunk, gyakorta bosszankodunk, ha érdeklődnek, hogy mit csinálunk; vagy ezzel hárítjuk el. ha valamire megkérnek, esetleg valahová elhívni, meghívni akarnak: Annyi a dolgom, azt se tudom, hol a fejem. Benőhetett volna már a feje lágya Nagy leány vagy legénykorú fiúval kapcsolatban szokták mondani, ha meggondolatlanul bajt, kárt okozott, pl. vihar elöl nem hajtotta fedél alá a csirkéket; zivatarkor az udvaron száradó terményt nem takarta le; a borjúnak friss lucernát adott, amitől felfúvódott; az aprómarhát a veteményes kertbe engedte stb., illetőleg olyasmit cselekszik, amiből már kinőtt, ami a fiatalabb korosztályhoz illik, pl. a legelőn, utcán a suhanc gyermekekkel játszik, madárfészkeket zsákmányol stb. Ilyenkor mondják: De nagy szamár vagy, benőheteit volna már a fejed lágya (vö. O. Nagy: 162.).