Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

hogy milyen hirtelen felnőtt a gyerek. Akkor is elhangzik, ha a gyerek okoskodik, beleszól a dologba, így szólnak: No, nézzétek csak, miből lesz a cserebogcir! Cseréptálhoz fakanál A cseréptálhoz fakanál illik, vagy legalábbis azt használtak a régi öregek. A szegény leányhoz szegény legény illik. Úr az úrral, paraszt a paraszttal tartson együtt. A vagyoni és egyéb különbségekkel kapcsolatban szokás ezt mondani, kissé elítélően, rosszallóan (vö. Fűzfa hegedűhöz nádvonó illik; Guba gubához, suba subához). Cseréptányér, fakanál Az előző mondásnak a változata. Asszonyok beszélgetésében hangzik el, ha egymáshoz való párról esik szó. Nem ettünk együtt cseresznyét egy tálból Nem cseresznyéztünk egy tálból A bizalmaskodó személyre szólunk így rá. Ez egyúttal visszautasítás, hogy az illetővel semmi dolgunk nincs és nem is akarunk vele kapcsolatba kerülni, nem vagyunk kíváncsiak a véleményére stb. Ez meglehetősen sértő mondás. A régi világban az urak, a jobb módúak mondták a szegényebbnek, ha az valamilyen alkalommal, pl. mulatságon, kocsmában, lakodalomban stb. bizalmasan szólt hozzájuk. De az urak is mondták ezt, ha meg akarták egymást sérteni. Elhangzott akkor is, ha gyermek bizalmaskodott a felnőttel. Csetlik-botlik Arra vonatkozik, aki tesz-vesz, de nem látszik a munkája eredménye, hiába igyekszik, iparkodik. Többnyire társas munka során hangzik el: Ez a Lajos csak csetlik-botlik. Úgy megy, mint a csiga Úgy halad, mint a csigabiga A csiga (csigabiga) nem is megy, csak kicsikét csúszkálva halad előre. Akire ezt mondják, az nagyon lassú ember. Nem is annyira a személyre vonatkozik, hanem a munkára. Egész napi munkájának az eredménye alig látszik meg, nem sokat halad előre, vagy éppenséggel alig, mint a csiga. Csigavérű A csendes emberre mondják, akit semmi sem mozdít ki a nyugalmából. Lassú mozgású, nyugodtan dolgozik, azt sem bánja, ha dörög az ég, eső lesz, gyorsabban akkor sem takarja a rendet. Csorbacsík Tréfás csúfolódó. Többnyire a gyermekek csúfolják ezzel egymást. Ha egy gyermeknek hiányzik valamelyik elülső foga, a többiek ismételgetve kiabálják, hogy csorbacsík, csorbacsík. A fogatlan gyerek pironkodott, szégyenkezett, ki nem nyitotta a száját, s ezen a többiek jól szórakoztak. Eleven, mint a csík A csík siklószerü halféle. Alig lehetett megfogni, kicsusszant az ember kezéből, gyorsan, ügyesen, élénken siklott a vízben. Még szárazon, a parton is sokáig ugrált, pattogott, csúszkált. A folyton mozgó, ugrabugráló gyerekre mondják ezt, aki eleven, élénk, olykor már szeleburdi. Elhangzik ez süldő jószággal kapcsolatban is. Éhes csikó abrakkal álmodik Ez ugyanaz, mint amikor azt mondjuk: Éhes disznó makkal álmodik. Csikót mondunk, az finomabb, nem olyan sértő annak, akinek szól. Általában a családban hangzik el, ha valamelyik családtag - többnyire ifjú - olyasmit kíván, tervez, szeretne, amiről a többiek úgy vélik - anyagiak és egyéb okok miatt -, hogy elérhetetlen, csak ábránd és ami csak a képzeletben, az álomban lehetséges. Úgy ficánkol, mint a csikó A pajkos gyerekekre vonatkozik. Jó értelemben azt jelenti, hogy a gyermek élénk, eleven, egészséges, de elmarasztalóan is elhangozhat, ha pajkoskodik, nem hallgat a szülőre, így pl. az anya mondja az apának: Ma nem bírtam Jóskáival, egész nap ficánkolt, mint egy csikó (vö. Eleven, mint a csík).