Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Énfelettem hiába dörög az ég Mi-ből e-szek há-rom é - vig e-le - get. Énfelettem hiába dörög az ég, Az én búzám úgysem veri el a jég. Majd ad nékem Klajn Abris úr kenyeret, Miből eszek három évig eleget. Meguntam már ezt az urat szolgálni, Az udvarát végig-hosszig sétálni. Veszek juhot, vélek bacsónak állok, Ződ erdőbe a babámmal sétálok. Runya, Sajó melléke Csák János (76), 1975 Feketedik már a tarló Nein le - szek töb-bct a - ra - tó. Feketedik már a tarló, Fehéredik az arató. Isten veled, búzatarló, Nem leszek többet arató. Putnok, Sajó-völgy Juhász Lajos né Rusznyák Erzsébet (75), 1975 Learattuk az urunk búzáját Learattuk az urunk búzáját, Meg is adta a jó áldomását. Ha az Isten éltet esztendőre, Többet is aratunk a kedvére. Kertek alatt aratják a zabot. Utána meg rakják az asztagot. Tetejébe rászállott egy fecske, Sirat engem egy barna menyecske. Alsókálosa, Kálosa-völgy Hacsi József (68), 1975 Sokat arattam a nyáron HcJ a tar - ló kö-ze lé - be. Sokat arattam a nyáron, Keveset háltam az ágyon. Hol erdőbe, hol mezőbe, Hol a tarló közepébe. Annyit adok a babámra, Mint a kötőm madzagjára. Még arra is többet adok, Ha leszakad, újat varrok. Hét, Sajó-völgy Bene György (65), 1975