Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Szomorú fűzfánál sírdogál valaki J-96 Szomorú fűzfánál sírdogál valaki, Talán az én rózsám ökreit keresi. Ne keresd, ne keresd, be van már az hajtva, Szomorú fűzfánál szól a csengő rajta. Sajógömör, Sajó-völgy Szoó Gyuláné Sergely Júlia (55), 1975 Tanyán, tanyán, tanyán a lakásom, A babámat nagyon ritkán látom. Pedig annak csínos a járása, Lassan megyén, hogy mindenki lássa. Megszomorítottak a szívemet, Házasíjják a régi szeretőmet. Mondják meg, hogy nagyon beteg vagyok, Fáj a szívem, talán meg is halok. Hét, Sajó-völgy Veres Józsefne Kocsis Julianna (48) 1973 Tele van a temető sánca vízzel Tele van a temető sánca vízzel, Tele van a szívem keserűséggel. Jó az Isten, ki a vizet árasztja, A szívemből a bánatot lemossa. Levari, Turóc-völgy Radnóti Jánosné Szobonya Julianna (67), 1973 Tisza mellett nem jó mélyen aludni Tisza mellett nem jó mélyen aludni, Mer a Tisza ki is szokott önteni, Elviszi a szép fekete kalapom, Mivel mondom, jó éjszakát galambom. A Tiszából a Dunába foly a víz, Hát te, kedves kisangyalom, miért sírsz? Hogyne sírnék, hogyne rínék, bánkódnék, Most akartalak szeretni, de nem mén. Udvaromon van egy karó leütve, Arra lesz a levélhajó kikötve, Elszakad a levélhajó kötele, Barna kislány nem leszel elfelejtve. Hét, Sajó-völgy Bene György (65), 1975