Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Sej-haj, sárgára van a mi házunk meszelve Sej-haj, sárgára van a mi házunk meszelve, Odajár egy vén cimbalmos minden szombaton este. Cimbalmával mindég csak azt cimbalmozza fülembe, Sej-haj, régi babám, csak te vagy az eszembe. Sej-haj, esik eső, hull a villám rakásra, Beütött a putnoki náddal fedett csárdába, Ég a csárda, kihangzik a muzsikaszó, cimbalom, Sej-haj, mégis benne mulat az én galambom. Hét, Sajó-völgy Bene György (65) 1975 Sej, most építik a gesztetei templomot, Kilenc kislány hordja rá a homokot. Kilenc kislány kilenc barna legénnyel, Sej, mindegyik a maga szeretőjével. Sej, a Tiszának mind a két széle sáros, Közepibe fehér hattyú leszállott. Az is azért szállott a közepére, Sej, hogy a párját kicsalja a szélére. Sej, zárda, zárda, rimaszombati zárda, Oda leszek már ezután bezárva. Zárda ajtó, hulljon le rólad a zár, Sej, csak még egyszer lehetnék szabad madár! Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975 Sej, nem őröl a, sej, nem őröl a gesztetei gőzmalom Sej, nem őröl a, sej, nem őröl a gesztetei gőzmalom, Sej, mer nincs benne, sej, mer nincs benne az én kedves galambom. Ha nincs benne, nem is kötök neki bokrétát, Sej, hordja el a, sej, hordja el a darutollas kalapját! Sej, jaj de szépen, sej, jaj de szépen harangoznak hajnalba! Sej, most hirdetik, sej, most hirdetik az én kedves galambom. Édesanyám az oka, annak az oka, Sej, hogy engemet, sej, hogy engemet nem hirdetnek ki soha. Sej, seprik már a, seprik már a gesztetei templomot, Sej, most esküszik, sej, most esküszik az én kedves galambom. Édesanyám az oka, annak az oka, Sej, hogy engemet, sej, hogy engemet nem esküttetnek soha. Gesztete-Mezőlapos, Rima melléke Motyovszky Józsefne Kovács Teréz (52), 1975