Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)
X. ÖSSZEGZÉS
cseréptál. A kobaktök jelentése lényegében azonos, mint a fentebb említett kobaké."* Az Új magyar tájszótár már nem ismeri a kobak, kabak szavainknak az 'ivóedényke, csanak' jelentését! A kobak szavunk is hozzájárulhatott a'kis merítő és ivóedény'jelentésének megfejtéséhez. Legkorábbi előfordulásában, a 14. században még személynévként fordul elő; a 18. század elejétől 'lopótök, illetőleg ennek terméséből készült edény', 1805-ben valakinek a feje'; 1838-ban kivájt fa, ausgehöhlter Baum', 1938-ban főkötő'. A szó török eredetű, valószínűleg a kunbesenyő rétegből, ezekben a nyelvekben az eredeti jelentése tök'. Az azonos jelentésű ukrán és az orosz kabak is török eredetű. Alapjelentése a magyarban is tök' lehetett. 119 A mericske elnevezés ugyancsak meghatározott területen fordul elő: Zala, Somogy, Baranya megyében több helyütt, illetőleg Palócföldön fából és faragott vízmerítő bögre vagy kanálszerű eszköz'; Kecskeméten viszont a pásztorok régi elhasznált kolompból készített edénykéje, amelyet vízmerítésre, ivásra használtak. Nógrádban és Borsod megye déli részén is a meritske bádog ivóedény'.Több helyütt 'must merő nyeles fa edény, olajat, búzát merő edény', stb. A merőké Csantavéren és Csurgó vidékén'vízmerítésre használt kisebb edény', Nagykanizsán pedig 'vízmerítő kanál'. A meregető általában vízmerítő edény, vödör' a jelentése, de pl. Hódmezővásárhelyen iopótökből készült vízmerítő eszköz', a merőké Nyugat és Dél-Dunántúl egyes helyein 'vízmerítésre használt, kisebbfajta edény, vízmerőkanál' jelentésű szó. 1 '" A mericske szó eredetében és kialakulásában valószínűleg két hasonló hangzású szó is közrejátszhatott: Egyrészt az ugor eredetű mer ige, amelynek 1340-ben Wyzmereu formában 'vízmerő', a későbbiekben, tágabb értelemben folyadék és más szóródó anyagból valamennyit kimer' a jelentése. Rokonszavai megtalálhatók ugor nyelvrokonainknál is. A másik szó, amely közrejátszhatott a mericske alak kialakulásában a mérce, amely 1395-ben metreta, 1405 körűi mer ebe, 1808-ban mértse, mérce, mirée, mírce formájú. Jelentése történeti sorrendben 'egyfajta űrmérték, illetőleg ilyen nagyságú edény'; 1843-ban Tokbeosztás skála', stb. A szó szláv eredetű, megfelelői pl.: a bulgárban 'mérték, mérőedény', a szerb-horvátban kis mérce, véka, puttony', a szlovénban 'mérce, véka, malomvám', a cseh és a szlovák nyelvben régi űrmérték, ill. területmérték'. Átadója valamelyik délszláv nép lehetett. 121 A mércse, mericske kicsinyítőképzős alakja arra utal, hogy kisebb eszközt, edényt jelenthetett. Az összevetésért meg kell vizsgálni még a cserpák szavunkat is: Északkelet-Magyarországon (Füzéri járás,Tokaj, Edelény, Erdőbénye, Beregszász és körny, stb.) '5-7 literes fogóval és füllel ellátott dé118 UMTSz. III. 414. 1 l9TBSz.II. 507. 120 UMTSz. III. 1232-1241. 121 TESz. II. 896., 898.
