Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)
VIII. A 20. SZÁZAD KÖZEPÉNEK FARAGÓI
egy nem jelentős cserpákját Manga János hozta 1942-ben a Néprajzi Múzeumba. Leírókartonján olvasható feljegyzése tanulságos: „Cserpák, ivócserpák kosfillel.... Készítette idős Mészáros István (született Sajóvárkonyban 1887 július 15-én), a miskolci törvényszék fogházában, ahol egy évi börtönbüntetését töltötte halált okozó súlyos testi sértés miatt."" A Herman Ottó Múzeum is őriz egy mécses vagy alacsony kancsó alakú csanakot Sajószentpéterről, amelyet „1957-ben készített Mészáros István". Egy másik, amely vadászjelenetet ábrázol, a következőkről tudósít: „Készítette Gál Gabanya János, Bükkmogyorósd, 1920 körül."" 8 Az azóta Miskolchoz hozzácsatolt Görömbölyön élt először uradalmi, majd pedig magatarti juhászként Dulai Ferenc. A Herman Ottó Múzeum több faragását őrzi, közöttük egy csanakot is. A sárospataki Református tudományos gyűjteményeinek múzeumában pedig egy olyan egyedülálló csanakja van, amelynek több mint egyméteres fa láncát egy fából faragta ki az ivóedénnyel. A faeszközeiről és faragásairól híres bükkalj i településről, Cserépfaluról (Borsod m.) több, 20. században faragott csanakot őriznek múzeumaink. Szinte anakronizmusnak tűnik, de itt sem dolgozott jeles csanakfaragó. Egy Cserépfaluból a Néprajzi Múzeumba került edénykének a fenekén található az A. S. é. őr 1953 h felirat (6/D. kép). Földes László, 1967 decemberében, a leírókartonon a következőket rögzítette: „Kádár József gyűjtő adatai: Apostol Sándor szőlőpásztor névjele. Apostol Sándor eredetüeg, fiatal korában kőfaragó volt, néhány évvel ezelőtt halt meg kb. 70 éves korában." A faragás kemény és mély vonalai valóban inkább más anyag faragójára utalnak. Ugyancsak Kádár József adott el a múzeumnak egy másik, már szebb formájú és kivitelű, lapos kanálra vagy régi mécsesre emlékeztető, puhafából faragott ivópoharat, amelynek az eredetéről és funkciójáról a leírókartonra boldog emlékezetű kollégánk, Földes László a következőket írta: Vétel „özv. Lukács Györgynétől, szegényebb családból való. Férje a múltban cseléd volt, aki az egri káptalanhoz járt dolgozni. A káptalannál fiatal korában 3-4 évig bojtárkodott a kondás mellett. Lukács György faragta. 1945 után szőlőjében dolgozva magával vitte, ivóedénynek. Lítóbb özvegye liszt mérésére használta." 79 Szintén Cserépfaluról került elő a 10/C. képen közölt vaskos, durva kivitelű, levél szájnyílású, csónakra emlékeztető alakú csanak is, amelyet az előbb említett „Kádár József nagyapja" faragott. A tárgy azt igazolja, hogy alkotója nem volt gyakorlott faragó. A debreceni Déri György népművészeti gyűjtemény is őriz Cserépfaluból egy szokatlan formájú, maga csupor alakú és durván faragott vízmerítőt, amely „Borsod megyei erdőőr munkája". 80 77 Sajószentpéter, NM. 138.326. Faragta Mészáros István 78 HOM. 58.134.1. 79 NM. 68.104.2. 80 DM. Dgy. 914. A tárgyat közölte Szatmári Ibolya (1981) is.