Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

VII. DOMBORÚ FARAGÁSA CSANAKOK TESTÉN

ellátott kétfejű sast ábrázol. A kanálra emlékeztető merítőjén, alsó és felső farkasfogazás között, több állatfigura, futó szarvas, sétáló őz, repülő sas, vadkacsa, egy meg nem nevezhető madár, valamint róka és nyúl domborúan faragott kompozícióját láthatjuk. A 47/A-B. képen láthatjuk az ivókanál fényképét két nézetben, a C. képen pedig a díszítés kiterített rajzát. Egy 1909-ben vadkörtefából faragott ivókanalat a Nógrád megyei Cered-Kisrétpusztáról hoztak be. Cakkos deszkafülét az észak-nógrádi csanakokra jellemző vonalas bekarcolással ékítették. Csészetestén egységes kompozícióban erdei jelenet látható állatokkal, középütt szépen megformázott kocsányos tölgy áll. Mellette az egyik oldalon felül repülő vadliba, alatta farkas, a másikon pedig két kisebb repülő madár, alatta szarvas figuráit találhatunk (49/A-B. kép). A Bükk hegység aljáról, Cserépfaluból (Borsod m.) származó, 20. század elején, vagy első évtizedeiben készült egy egyedi formájú, úgymond csónak alakú csanak. A beleltározása szerint jágerkanál a fedeles, vagy csónak alakú csanakok előképe. Az ismeretlen alkotó az edény oldalára, a körbefutó farkasfogazás fölé domborműves eljárással, erdőt jelző falevelek közé szarvas- és őz-(?) figurát faragott (1 l/A. kép). Érdekes információk tartoznak a faragásáról híres délbükki településről, Cserépfaluból származó ivókanálhoz (6/D. kép). Érdemes idézni a leltározó, a boldog emlékezetű kolléga, Földes László példamutató leírását: „Evőkanál. Fából faragott. Edényrésze kanál alakú, hátul szélesebb, mélyebb, elöl keskenyedő, enyhe csúcsban végződő; feneke lapos. Fogója kacs alakú, korongalakban végződő, e korong 46. kép. Két edény rajza. Bátky Zs. (1928b.) után: A. Millenniumi emlék. 1896. Zólyom m. (14/2. kép) B. Va d ásza brázolás. 1898. Hont m. (XII. tábla)