Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

I. A KUTATÁS TÖRTÉNETE ÉS CÉLKITŰZÉSEI

héja, kibelezve, teteje végén négyzet alakú lyukkal". A nagyobb gömbből és egy ovális profilú kiszélesedésből álló, kitisztított edényke magassága 28,5, talpátmérője 17 cm. Az útrakelő ember a tartószíjat vagy zsineget az összeszűkülő nyakára köthette. A rövidebb vagy hosszabb szárú lopótök edények ismeretére Borsod megye déli részéből, Mezőkövesdről tudunk. Az oldalán lemetszett kisebb vagy nagyobb tök merítőket pedig szüretkor, must kimérésére is használták. A tökökből készült edényekkel azonban két nagy gond volt; viszonylag könnyen törhettek és ha sokáig tartottak egyfolytában bennük folyadékot, megpuhulhattak. Ivóedénynek népeink más üreges tárgyakat is használtak. Egyes területeken pl. szarvasmarhák üreges szarvából kimetszett és kitisztított szaru ivótülköket. Ezeket jobbára bekarcolással, itt-ott faragással ugyancsak nagyon szépen díszítették. Ivóedényként használtak még fém ivóbarangokat is. Ezek leginkább a félig használt kolompok közül kerültek ki.~ 1.1. A kutatás története A fa ivó- és merítőedényekkel foglalkozó néprajzi és népművészeti irodalom és annak eredményei könnyen felsorolhatok. Herman Ottó 1891. november 23-án, Hunfalvy Pálnak szentelt ünnepségen Magyar pásztoremberek remeklése címmel tartott előadást. Miközben csak két tárgyegyüttes értékeire mutatott rá, rácsodálkozott a magyar népművészetre. Előadásában az Ung és Bereg megyéből származó csodálatos tülökmunkákat, illetőleg a karikás ostorok díszítését mutatta be.^ Herman Ottó 1896-ban, millenniumi kiállítások ősfoglalkozások részének katalógusában, az akkori Észak-Magyarországról származó fa merítő- és ivóedényeket, ivókanál pásztormerítő és juhászmerítő ket, illetőleg cserpákokat, nagyobb tej merítő edényeket említette. A tárgyak használatával és főként jelentőségével, látszólag, nem tudott mit kezdeni, csupán azt hangoztatta, hogy a felvidéki magyar gazdák rutén, az erdélyiek pedig román pásztorokat foglalkoztattak, s így az eszközök is innen eredhettek. ' Az 1900-ban indult új néprajzi folyóirat, a Néprajzi Értesítő első kötetében Nécsey István közleménye jelent meg négy folytatásban Felsőm agyarországi merítőedény címmel. Első írásában egy kezébe került cserpákot próbált meghatározni, majd a következő számokban folytatta a megkezdett témát, újabb és újabb tárgyak kerülvén látókörébe. Az ornamentika rokonságát, a művészettörténész eszközkészletével, a középkori művészeti irányokban, elsősorban a román és a gótikus oszlopfőkben, a közvetítést pedig a bizánci művészetben és az ortodox vallás ikonográfiájában vélte felfedeznie 1 HÓM. 59.23.1. 2 Madarassy László 1906. 3 Herman Ottó 1892. 4 Herman Ottó 1896. 29-30, 62, 72-75. 5 Nécsey István 1900.