Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

VII. DOMBORÚ FARAGÁSA CSANAKOK TESTÉN

korong, amelyet egy vagy két kígyóból komponáltak. Némelyiken az egy vagy a két kígyó végigkúszik az edényke alján is, s ezzel megosztja a csésze kompozícióját. Mindegyiknek a díszítménye a fenéktől felfelé induló, jellegzetes alakú, nagy tulipánokból áll, amelyeknek több jellegzetessége van. Pl. a virágok nagyon karcsúak, ezek felületét véséssel tagolták, illetőleg azok felül úgymond háromágúak. Kérdés az is, hogy ezek tulipánok, vagy pedig liliomok? Már Bátky Zsigmond 1906-ban megjelent Útmutatójában is közölte a Gömör megyei Telgártról származó, tulipános ornamentikájú csanakot (38. kép). Ugyanezt a darabot később másutt is, pl. Győrffy István-Bátky Zsigmond népművészeti összefoglalójában is, publikálták. A csésze pereme alatt a szokásos farkasfogazás kettős csíkja látható. Attraktívan faragott, függőleges, erőteljesen tagolt, kettős fülét a 20. század közepének legügyesebb csanakfaragói is átvették (57. kép).Teljesen hasonló formája, füle és díszítése van a debreceni Déri György népművészeti gyűjteményben őrzött csanaknak, amely a nyilvántartása szerint Észak-Magy

r

arországról származik (40. kép). A Pest megyei Ácsáról hozták be, de Nógrád megyei készítésűnek mondták a 39. képen látható ivó begrét, amelyen a faragás évszámát ugyancsak nem örökítették meg, de díszítése és stílusa miatt mégis 19. századinak kell tekintenünk. Korongfülét két kígyóból alakították ki. Az egyik a bégre fenekén kúszik és a fül alján ér véget, a másik a csésze szélébe 40. kép. Tulipános díszítésű csanak. Észak-Magyarország. DM. DGy. 827.