Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

VI.VONALAS ORNAMENTIKA

csanak szélein karéjozott, nagy lapos fülén. A csé­szétől indul két, szépen kivitelezett, tulipánban vég­ződő virágág levelekkel és apró rozettákkal. Ezt, a cakkozás mellett és a fül végén, az átlyukasztások mentén, igen gazdag, ugyancsak vésett geometri­kus ornamentika keretezi. Jankó János gyűjtötte 1897-ben Karancsságon a 30. képen látható ivóedényt. A füle ennek is cakkolt szélű, lapos és bekarcolt geometrikusnak mondha­tó vonalakkal gazdagon díszített. Csonka kúp alakú testén valószínűleg vésett, vékony vonalú díszítés van. Az egyik oldalán csak három nagy levél és egy kis virágág áll. Herman Ottó gyűjtötte 1898-ban a Néprajzi Múzeumba valahonnan Gömör megyéből behozott csanakot. Csonka kúp alakú testén kis fel­felé haladó, különálló virágokból és fenyőágakból álló, bekarcolt mustrák kissé rusztikusak. A fenekén farkasfogazás között rozetta, széles füle élén ugyan­csak farkasfogazás található (32/C. kép). Érdekes vésett növényi ornamentika látható a 6/B. képen közölt, "felsőmagyarországi" ivókaná­lon. A füle mellé egyszerű tulipánokat, a fenekére cserépből induló leveles ágat metszettek. Egyszerű vésett növényi ornamensek egyes csanakok fene­kén is előfordulnak; ilyen pl. a 13. képen közölt ke­rek szájú, kanáltestű és hosszú fülű, egyébként dí­szítetlen csanak feneke (13/B.kép) is. Figurális ornamentika is előfordul néhány vésés­sel díszített csanakon a növényi elemek között. Ilyen pl. a 6/D. képen közölt kerek szájú és kanálfü­lű edényke díszítése is. VI.2. Karcolt díszítés A legszebb magyar, vonalas díszítésű, beleltározása szerint merítő a 3. képen közölt 1841-ben készült, miskolci darab. A kanál formájű edényke 1908-ban került az akkori nevén Borsod-Miskolci Múzeumba. A füle eredetileg valamivel hosszabb lehetett. Végé­nek lefaragása, valamint a most rajta lévő lyuk kiala­kítása az edények egészének kivitelezésénél sokkal durvább; illetőleg a fület keretező vonal is eredetileg körbefuthatott a fülön. A sárga színű merítő felületé­be a finom kivitelezésű, bekarcolt vonalakat valószí­nűleg korommal vagy „kalapmocsokkal" feketítet­ték. A fülön a rozmaring és tulipán stilizált kompozí­ciója van, kiegészítve három fél rozettával. A testen ugyanezt egységes kompozícióvá fejlesztették; mind­két oldalon ebből a tulipánban végződő ágacskából fut végig kettő egy centrális pontból indítva, kiegé­szítve alul és felül két rozettában végződő ágacská­val. A valójában nagyon egyszerű ágacskákból igen hangulatos és térkitöltő kompozíciót alkottak. Érde­kes megemlíteni, hogy az 184l-ben készített edény­kén vésett dísz (pl. farkasfog keretezés) nincsen sem az edémtest alján, sem tetején. Néhány múlt század végén készült, függőleges la­pos fülű ivókanálon található még egyszerű vonalas dísz. Még 1888-ban készült és a Heves megyei Mikó­falváról került az egri múzeumba egy ivóedény (18. kép), amelyet gyűjtője, Bakó Ferenc így leltározott be: „Pásztor ivóbögre, kanál. Jávorfából késsel farag­va, nagy, stilizált, áttört faragású füllel. Kerek szájjal, igen szűk, kerek fenékkel. Oldalán elöl négy sorban

Next

/
Thumbnails
Contents