Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

IV. DÍSZÍTÉSI ELJÁRÁSOK

IV Díszítési eljárások Északkelet-Magyarországon az ivócsanakok díszítésére a következő eljárásokat alkalmazták: 1. Rovás (ékrovás). Az alig egy-két milliméter, ritkán ennél nagyobb háromszög formájú bemetszéseket régebben bicskával (Jbizsók), később külön erre a célra készített V. profilú vésőkkel metszették. A neve szerint farkasfogakat leginkább sorban vagy valamilyen más alakzatban, csoportosan alkalmazták. Összhatásuk mindig mértanias. 2. Vonalas díszítésmódnak nevezzük összefoglalóan azt a díszítőeljárást, amikor a tárgyak sima felületére valamilyen hegyes tárggyal vagy kis vésővel vonalas elemeket vagy akár nagyobb kompozíciót rajzoltak. A népművészeti szakterminológia inkább a karcolt (karcolozott) és vésett elnevezéseket használja, és mind a kettőt két külön díszítőeljárásnak tartja. A fa tárgyakon a két eljárást azonban gyakran nehéz egymástól megkülönböztetni. Ezért alkalmasabbnak tartom azt az elnevezést, amely nem a technikai eljárást jelöli meg, hanem a díszítmény jellegét, pontosabban megjelenését határozza meg. Ezért használom szívesebben a vonalas díszítés elnevezést. A különböző faragási eljárásoknál sem teszünk különbséget annak megvalósítási eszközeit illetően. A kategórián belül - természetesen - lehet különbséget tenni a két díszítőeljárás technikai megvalósítása, eszközei szerint. 3- A faragás, vagy pontosabban domború faragás a fa és a kő díszítésének a legelterjedtebb eljárása. Faragókés és többféle profilú véső váltott alkalmazásával végezték oly módon, hogy a vésőt kézzel előretolták, illetőleg a nagyobb tárgyaknál és a keményebb anyagúaknái a használatnál a végét kalapáccsal ütögették. A lapos faragásnál a díszítőelemnek csak a kontúrját vésik ki, a felületét nem domborítják vagy tagolják. Ebben az esetben a faragott felületen csak két síkot, az alapot és a díszítményét különböztethetjük meg. A domború faragásnál az ornamenseket általában jobban kidomborítják az alapfelületből, és azok felülete gyakran tagolt, alacsonyabb és magasabb részek válthatják egymást. Ezt az eljárást a nagy fatárgyak, pl. kapuk (székely kapuk) faragásánál alkalmazzák. A pásztorművészet esetében leginkább a fatárgyak, pl. borotvatartók, még inkább az ivócsanakok esetében használatos. Mielőtt a jellegzetes díszítési eljárásokra rátérnénk, foglalkoznunk kell az úgynevezett járulékos és a ritkán alkalmazott eljárásokkal, amelyek más jellegzetes díszítések mellett is szerepelhetnek. A farkasfogazást Északkelet-Magyarország magyar pásztorfaragói a csanakok testén önálló díszítési eljárásként tulajdonképpen alig alkalmazták. Egyetlen Nógrádszakálról származó, csésze formájú csanakot