Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

II. CSANAKFORMÁK

A Borsod megyei Cserépfalun készült olyan csónak alakú csanak is, amelynek még nincsen fedele. Hoszszúkás, talpas testén két őz és falevél látható alsó farkasfogazásra emlékeztető sor fölött (1 l/A.kép).Valószínűi eg a 20. század első haramadában készült, viszonylag kicsi, filigrán összhatású, nem sarkosan faragott fedeles ivóedény, amelynek csak a fedelén van egy igen jellegzetes faágat és néhány érdekes formájú levelet ábrázoló, szépen a felületre komponált, növényi ornamens.Az ivóedénytípusra jellemző a finoman kivitelezett kicsi füle is (11/B. kép). Az ebbe a típusba tartozó ivókanalak többsége már viszonylag nagyobb, robusztusabb és sarkosabb alakú. Ilyen az egri Dobó István Vármúzeum Mikófalváról bekerült, hasonló fülű darabja is. Testén és fedelén stilizált, domborműves növényi ornamentika van (Tl/C. kép). A 20. század első felében készült még hagyományosnak mondható formájú és faragású darabját a 11/D. képen mutatom be. Fedelére és a két oldalára, a 11/B. képen már említett, tipikusnak is mondható domborműves faágat faragták. A hosszúkás háromszög alakú talpán stilizált fenyőfa mustrája található. A füle ennek is típusspecifikus. Szinte ugyanezt az alakot és díszítményt mutatja a Bükk hegység közepébe települt Mályinkáról (Borsod m.) behozott ivókanál is, amelyet a miskolci Herman Ottó Múzeumban őriznek (12. kép). Az előbb említett formát, fület és díszítést, vagy csak annak nyomait még megtaláljuk a 20. század közepén készült, fedeles, csónak alakú csanakokon is. De már változik a fülformájuk; jobbára robusztusabb állatfülek kerülnek rájuk. Megváltozik a domborműves ornamentika témája is, jobbára figurális erdei jelenetek válnak uralkodóvá (59. kép). 29 Lengyel Á., 1977. 20-2 1.