Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)
II. CSANAKFORMÁK
pen domborművesen faragott csanak, amelynek a fülén egymással szemben két, kalapos férfi ül. Gömör megye területéről is került elő néhány csésze alakúnak is nevezhető csanak. Ezek azonban valamelyest csonka kúpnak is tekinthetők. Valószínűleg Gömörből, esetleg a „Felvidék" más szomszédos megyéjéből származik az oldalán 1900-as évszámot viselő, kerék, küllős fülű, mint beleltározták, ivókanál, amelyen a felcsatoló szíja is rajta maradt (19. kép). Ugyancsak kúposnak is mondható a 32/B. képen látható, Jánosiból előkerült csanak, amelyet még Jankó János hozott be. Fülmegoldása sem tekinthető szabályosnak. Egy kiskövesvágási csanaknak viszont alacsony teste és díszített, hoszszú csésze füle van (17/D. kép). Borsod megyéből négy csészeformájú darabot választottam: Klasszikus csésze formája és szépen cifrázott csésze füle van egy 1913-ban készült, Déri György által Hódoscsépányról behozott csanaknak, amelynek a testén valóságos erdei állatsereglet látható (32/D., 50. kép). 8,6 cm mind a szájmérete, mind a magassága a Finkéről behozott, szépen tagolt ftilű csanaknak (8/D. kép). Amikor behozták az egyedi testformájű, küllős, kerékfülű csanakot, Szilvásvárad még Borsod megyei település volt. A viszonylag merőleges csésze palástja alul és felül szélesebb, a közötte lévő rész pedig homorú. A 20. század első harmadában készült edényen klasszikusan szép faragott virágos ornamentika van (20/C. kép). Ugyancsak Madarassy László hozta be 1933-ban Bánfalvárói a laposabb, dísztelen testű vízmerítőt, amelynek a füle egy nagy fülű kosból áll (22/A. kép). Kissé magasabb a csészéje egy Szőketanyán talált vtzmerítómek. Fenekébe egy szép őzfigura van bekarcolva (22/C. kép). Heves megyéből a következő csésze formájú csanakról tudunk: Az 1893-es évszámot viselő, mátrai darabot előbb már említettem (ló/A. kép). Legalább a 19-20. század fordulóján készülhetett a 22/B képen közölt ivócsanak. Igen szép tulipános ornamentika van a testén két vaskosabb összhatású, egyszerű csészefülű, Heves megyei ivókanálnak (42/A-B. kép). Az átlagosnál kissé magasabb testén egyedülálló vékonyan vésett, illetőleg domborúan faragott geometrikus elemek láthatók. Attraktív fülén két állatalak látható. Egy 1932-ben készült, Nagyvisnyóról előkerült csésze alakú ivócsanak teste rusztikusán faragott és dísztelen (14/D. kép). Formára csésze alakú, összhatásában rusztikus a csupán bevésett, geometrikus elemekkel díszített csanak, amelynek fülére kutyafogta nyúl figuráját faragták (32/A. kép). Századunk közepéről, Észak-Magyarországról is előkerült két-három, úgymond dunántúli formájú ivóedény. Századunk első felében, a Nógrád megyei Patakról került a Palóc Múzeumba a minden tekintetben dél-dunántúli típusú csanak. Az ovális alapú, arányaiban magas testnek az alján és fülén egyszerű bekarcolt mértani dísz van. Az edényke kancsó formájú, amelynek kis kiöntő csőre is van (10/D. kép). Ez utóbbit valószínűleg Dél-Dunántúlon készítették, valakinek ott jártakor megtetszhetett és magával hozta. Vagy pedig egy ott látott darab mintájára, már valószínűleg Nógrádban faragták.