Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

II. CSANAKFORMÁK

1863-as évszámot faragták. A szépen faragott, sima felületű edényke máig egyedülálló. A kis karika fül alsó részére, attraktív ügyességgel, ülő, csizmás és kalapos, nagy bajuszú pásztor figuráját faragták. A szobrocska éppen az ivócsanakok funkcióját mutatja be: egyik kezével a jobb oldalán függő tarisznyáját nyitja, a másikkal pedig csanakját veszi elő (4. kép). Ismét más a harmadik legkorábbi darab, amely ugyancsak Gömör megyéből származik: a füle alatt 1864 évvel datált. A félgömb alakú talpas test közepén, vízszintesen, nagyon szépen kivitelezett, keményen domborított faragással tölgylevelekből és makkokból alkotott füzér hit körbe; fenekén pedig határozottan vésett, geometrikus rozetta is van (5. kép). Már a három, legkorábbi északkelet-magyarországi csanakról is megállapíthatjuk, hogy a 19. század közepén mind alakjuk, mind fülük, mind ornamentikájuk tekintetében jelentős kiforrtságot és változatosságot mutatnak. Ezekből az is következik, hogy az ilyen típusú, formájú, fülű és díszítésű fa ivóedények már a korábbi századokban is használatban lehettek. Amikor az első ötven-száz csanakot kézbe vettem azt hittem, hogy ahány edény, annyi forma és annyi típus. De a rendezgetés és az összehasonlítás során fokozatosan arra a véleményre jutottam, hogy ez leszűkíthető néhány típusra: 1. Kanál alakúakra, amelyeknek a teste viszonylag alacsony és hosszúkás; szája pedig a fogójával szemben hegyesedő, vagy néha ovális. 2. Félgömb (gömbszelet), vagy akár üstformájú öblös ivóedények, amelyeknek a szája rendszerint kerek alakú. Testük alja sokszor gömbölyű, néha kis talpuk van. 3. Csésze, ritkábban csupor alakúak. Itt tárgyalom az ún. kúp alakú és a gömb alakú csanakokat is. 4. Fedeles, csónak alakú ivóedények. A tiszta, szabályos típusok mellett természetesen vannak olyanok, amelyek nem felelnek meg az eszményi formáknak, amelyet akár egy másik kategóriába is sorolhatnánk. A faragók ki voltak szolgáltatva a rendelkezésükre álló fadarabok alakjának, pl. a fa feldarabolás lehetőségeinek, a hagyományoknak, ismereteiknek és gyakran még a megrendelők kívánságainak is. A csanakok formájához ötletet adhattak a máshol, vagy másnál látott példányok is. Az edénytípusokat kronológiai sorrendben és - a lehetőségekhez képest - geográfiai elterjedésük szerint veszem sorra. II. 1. Kanál formájúak A kanál formájú csanakok szája széles, hosszúkás és kanálszerűén elöl keskenyedik. Ezért mondják levél alakúnak is. Egy részüknek viszont a felső nyílása ovális; testük (csészéjük) alacsony, feneküktől felfelé minden irányban hirtelen szélesednek, és általában nincsen talpuk. Ezek az ivóedények összhatásukban valóban az evőkanalak alakját idézik. Egy részüknek viszont - megőrizve a száj formáját - öble mélyebb; mondják ezeket csónak formájúaknak is. Mindhárom alakú edénykének a füle arányaiban és abszolút mértékben is hosszú. Fülük állhat vékony, egy- vagy kétágú rudacskából, hosszabb-rövi-