Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)
II. CSANAKFORMÁK
az egészet szalonnabőrrel ismét jól megkente, s amikor az jól beivódott, belefogott a cifrázásba. A fül áttörésével kezdte. A fülön legalább olyan lyukat kellett kialakítani, amelyen a tarisznyára való, ujjnyi vastag felcsatoló szíjat át lehessen vezetni. Mindezek után a kanál külső felületének díszítését csinálta meg, és csak ez után fogott a belső rész kivájásához, vigyázva arra, hogy az edényke fala el ne vékonyodjon, át ne szakadjon. Faragás és még inkább a belső rész vajasa közben folyamatosan szalonnázta, zsírozta a fát, hogy az meg ne hasadjon. Véleménye szerint „A fa leginkább akkor hasad meg, ha szabadban, szeles időben dolgoznak rajta" nyilatkozta Berzi Jani. 2 ' Mint már említettem, a magyar népművészet általános tendenciájának megfelelően, a pásztorművészet évvel datált tárgyai is jóformán csak a 19. sz. elejétől, még inkább az első feléből maradtak ránk. Nagyon ritka az a népművészeti ág, amelynek néhány évszámos darabja a 18. századból származik. Északkelet-Magyarországon az általunk ismert, legkorábbi csanak az 184l-es évszámot viseli; a következők pedig már csak az 1860-as évtizedből maradtak ránk. Már ezek a legkorábbi fa ivópoharak is jelentős formai és díszítési változatosságot mutatnak. A változatosság a következő másfélszáz esztendőben csak fokozódott. A tipológiát és a díszítés sokszínűségét tovább árnyalta a keletkezés és a használat helye, tehát földrajzi hovatartozása is. Mielőtt a tipológiai ismertetéshez hozzákezdenék, bemuta24 Madarassy L. 1934. 111-112. torn az Északkelet-Magyarországról reánk maradt három legkorábbi csanakot. A legelső, általam ismert datált északkelet-magyarországi edényke az 184l-es évszámot viseli és a miskolci Herman Ottó Múzeumban található. Teste valójában a kanál alakúnál mélyebb, azt is mondhatjuk, hogy inkább csónakszerű. Kis talpa is van. Magassága 6, teljes hossza pedig 16 cm. Szája ovális: hossza 10, szélessége pedig 6 cm. Testére függőlegesen álló füle szépen ívelő, lapos deszkácska. Testének és fülének egységes jellegű karcolt díszítése nagyon kiérleltnek tűnik (3. kép). Formájának és díszítésének érettsége előzményeket sejtet. 1908ban, valószínűleg a legendás emlékezetű Kőris Kálmán hozta be Miskolcról. Az 1953-ban készült leíró kartonjára a következőket írták: „Anyaga fa (kemény). Magassága 6, szélessége 6,5, füle hossza 8,5, teste 12 cm. Csónak alakú, oldalán, fülén, alján virággal díszítve. Fülén kis lyuk és felírás L D 1841. Egy darabból van kifaragva. Vízivó edény, pásztorok és földmívelő emberek még ma is használják, de már csak elvétve. A fülön levő lyukba szíjat vagy madzagot híznék, ennélfogva vagy a tarisznyára, vagy a tüszőre akasztották." A 19- század végén a megrendezésre kerülő kiállításokra a már idősödő Herman Ottó nagyon sok népművészeti tárgyat gyűjtött. Ezek között van egy, közelebbi helymegjelölés nélküli Gömör megyei, lapos félgömb alakú, kerek szájú, dísztelen testű, beleltározása szerint csanak, melynek az aljára az
