Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

II. CSANAKFORMÁK

II. Csanakformák Északkelet-Magyarország múzeumaiban még fakéregből és gyökérből kimetszett ivóedények is előfordulnak. A miskolci Herman Ottó Múzeumban eredetileg három, fa kérgéből készített, ún. ivó kéregedényt őriztek. 1957-ben a Borsod megyei Bánhorvátiról Lajos Árpád hozott be kettőt, amelyeket így leltározott be: Jvó kéregedény, cserpák. Tölgyfakéregből úgy van kivágva, hogy a gallyelágazás helyén a fakéreg beforrt, sapkaformájú kidudorodását körülvágták és lefejtették. Ép. Erdőlő, favágó emberek ivóedénye." Egy-egy ilyen kéregedény - viszonylagos lágysága és törékenysége miatt - legfeljebb egy-egy szezonra készülhetett. Valószínűleg olyan emberek használták, akiknek rendes csanakjuk nem volt (1. kép). Sajóvelezden (Borsod m.) 1965-ben ajándékoztak ugyancsak Lajos Árpádnak egy kis félgömb alakú edénykét: „Ivócsésze, cserpák. Tölgyfakéregből vágott. Ott, ahol a tölgyfa kérge bütykös alakban kidomborodik. Sapkaformára van levágva. Ép. Erdei emberek a forrás vagy hegyi patak vizét ezzel merítették ivásra." Ugyancsak Borsod megyéből származik a balassagyarmati Palóc Múzeum következőképpen nyilvántartott, nagyon újszerű ivóedénykéje: „Ivópohár. Nyárfagyökérből faragott, annak vonalát követő formájú, simára csiszolt ivópohár. Alján 1873- évszám és kutyafej. Füle szintén gyökérből van kiképezve. Hossza 16 cm, szélessége 15,5 cm." Csak nagyobb fák gyökeréből készülhet ilyen nagyságú, inkább tálacskára emlékeztető tárgy. Gyökéredényekre más adatunk nincsen. Formáját (formájukat) mindenképpen meghatározta a gyökér eredeti alakja. Ha voltak társai, azok már tartósabbak lehettek, mint a kéregedények (2. kép). Mielőtt a csanaktípusok ismertetéséhez hozzákezdenénk, essék szó azok faragásáról. Érdekes jelenség, de az alapanyag kiválogatásáról, az előkészítésről és a tényleges kifaragás módjának leírásáról valahogy megfeledkeztek az eddigi publikálók. Egyedül Madarassy László írta le a művészkedő pásztorokról írott, mai szóval mondhatnánk riportkönyvében, az ismert 20. századi fafaragó, Berze János elmondása alapján: Ahogyan az irodalom illetőleg faragásain maga is illette magát, BerziJani 1908-ban mindkét oldalról juhász családból született. Jobbára a Heves megyei Egercsehiben szolgált. Nevével vagy monogramjával és a készítés évével jelzett ivóedényei, amelyeket leginkább ihar- és szilvafából faragott, minden északmagyarországi múzeumban megtalálhatók. A megvásárolt fát otthon szeletekre fűrészelte, a vastagabbakat fel is darabolta, majd a padláson szárította. A kiválasztott darabot faragás előtt baltával és borotvakéssel kinagyolta, majd erre ceruzával több oldalon rárajzolta a csészét és a fület, ezután ezt faragás alá kidolgozta. A további munka megkezdése előtt It