Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

X. ÖSSZEGZÉS

tartozik, de ennek eszköz jelentése nincs.

115 Az ivócsanak tehát a Dunántúl közepén, az ivóka pedig Heves megyében és néhol a környékén fordult elő. Innen adódik az, hogy mind Madarassy László) írásaiban, mind az egri Dobó István Vármúzeum nyilvántartásában ez az elnevezés a döntő. Nagyon fontos a viszonylag kisebb és csak egy meghatározott területen előforduló koponya, kapinya szó. A Dunántúl nyugati részén, pl. az Ormánságban, Szlavóniában, illetőleg Szeged vidékén is fából készült ivóedény'. De a koponya szónak kapinya formában ugyancsak a Dél-Dunántúlon és Szlavóniában lopótök kivájt belű és megszárított terméséből készített edény' jelentése is van. Ugyanezen a tájon és pl. a Balaton-mellékén ugyanebben a formában, valamint a Kissárréten kaponya, Sümegen koponya formában víz, bor, must, pálinka mérésére használt edény'. Az Ormánságban sót is tartottak ilyen nevű edénykében. A Dunántúlon sok helyütt nevezték így a „fából, fakéregből készült, liszt, korpa és víz, krumpli mérésére használt nyeles edényt is". A bőrkoponya Mohácson 'bőrből készített lopó és merítőedény'. A bögrekoponya Szlavóniában kapinya (valószínűleg fa merítő és ivóedény)' jelentésű."

6 A koponya, kapinya egyik régi, sőt ősi neve lehet a kis ivóedénynek, erre utal a szó eredete és története. Első előfordulása 1358-ban „Nicolao dicto Kapu115TESz. II. 245. 116 UMTSz.II. 593. U7TESz.II. 565-566. nyas" még személynév. 1405-ben capina, 1592-ben fxueskoponya 'merítőedény'. Második jelentése a 16. sz. közepén 'halálfej, az ember és állat fejének csontos váza'. A 20. században 'juhászkampó része, illetőleg tökhéjból készült fejőedény' stb. A szó valószínűleg déli szláv eredetű. Ezt igazolja határozott elterjedési területe is. A bulgárban 'kerek fatál, dagasztóteknő', a macedónban 'fából vájt edény, teknő'. Hasonló a jelentése további szláv népeknél is. Mindezek visszavezethetők az ősszláv kopatird, amelynek jelentése 'fából vájt edény'. Az edényféle koponya' jelentésfejlődéséhez a szótár több példát említ kölönböző nyelvekből, pl. a latinból, angolból, németből stb."

7 Felvetődik a kérdés és valószínűleg további nyelvészeti vizsgálatra szorul, hogy az ősi eszköz nem állati, netán emberi koponya felső része szolgálhatott merítőedényként? A kobak illetőleg a kabak szó első jelentése 'fej', a második 'lopótök termése', s a harmadik 'lopótök edény', de negyedikként számon tartják a 'lopótök kivájt belű és megszárított terméséből készített különböző célokra használt edény-t. Jobbára a Dunántúlon és a Kiskunságban 'víz, bor, pálinka, tej tartására szolgáló kulacsként használt edény. Viszont a kabak vagy kobak néven Dunántúlon, az Ormánságban és pl. Cegléden vízmerítő edény'. Hódmezővásárhelyen már más a jelentése: A kobakcsésze 'befelé hajló szélű cseréptálka', a kobaktál egyfajta