Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

X. ÖSSZEGZÉS

X. Összegzés X. I. A terminológia Az ivókanalaknak - mint láttuk - gazdag a helyi elnevezés-anyaga. Ezekből általánosabb történeti következtetések is levonhatók. Szótáraink szerint a csanak elnevezés a magyar nyelvben széles körben nem ismeretes. Lehetségesnek tartom, hogy a 20. században, a néprajzi, még inkább népművészeti irodalomban terjedt el, és majd innen vált a tárgyra vonatkozó elsőszámú szakkifejezéssé. Olyannyira, hogy a szakirodalomban szinte teljesen elnyomta az eredeti, hagyományos elnevezéseket. Különösen a Néprajzi Múzeum leírókartonjain figyelhető meg, hogy a múlt század végén és századunk elején gyűjtött tárgyak esetében, a második háború utáni újraleltározáskor igen sokszor megváltoztatták a beleltározásnál feljegyzett, eredeti neveket. Erre a fejezetben - ahol módomban állt - többször rámutattam. Az Új magyar tájszótár a csanak szó viszonylag csekély előfordulását tartja nyilván: Csanak 1. Győrszentiván, Kapuvár, Ménfőcsanak, Horvátzsidány (747); csanakok Segesd (1502); csánák Hugyag (2140:107); csanyak Darnya (729:9) 'kül. a pásztorok edényeként, fából faragott vízmerítő bögre'. A csanyak jelentése Nógrád, Gömör és Kishont megyében már 'nagy fakanál'. llOTESz. 1.476-477. Más jelentéssel ismeretes a csanak: Nagykőrösön, Heves megyében, Hódmezővásárhelyen, Csengerben,Tunyogmatolcson, Rozsályban,Váriban és Zilah vidékén: kisebbfajta cserép vagy bádogedény'; Zilahon molnárok merőedénye'. A Tiszántúl déli részén még 'játék főzőedény, kenőcstartó bögre, tégely'jelentése is van. Ugyancsak az Alföld keleti peremvidékén néhány helyütt mindenféle edény, mosatlan edény'. Vannak még távolabbi jelentései is. Nagykanizsán 'vastag bot, dorong'; a csanakot Gelejen 'részegeskedik, összevissza beszél, fecseg'. A csanakosTatán 'fazekas, cserépedényárus'. A csanak szó eredetéről és történetéről a következőket tudhatjuk: 1235-ben Cbonuk, 1367-ben Chanak jelentése kehely, Becher'. 1792-ben azonban már fa merítőedény'. Tovább szélesedik a jelentése: 1808-ban pedig'cserépedény, irdenes (?) Gefáss'. Szavunk honfoglalás előtti török, feltehetőleg kunbesenyő eredetű. Jelentése különböző nyelvekben is változatos: canaq 'csésze, fatál', sanaq 'csésze', az oszmán-törökben is canak 'cseréptál, csésze'. A török szó meghonosodott hasonló alakban a szerbhorvátban, albánban, újgörögben és a románban is. Elfogadhatjuk azt a megállapítást is, amely lehetőnek tartja a szó két külön meghonosodását.

110 „A korai magyar adatok kunbesenyő eredetűnek lát-