Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

IX. A CSERPÁKOK

A cserpákok viszonylag keskeny, deszka füle két okból készülhetett jó minőségű keményfából: Egy­részt a folyadékkal teli edény elég nehéz; másrészt pedig a füleket mindig különböző alakúra faragták, illetőleg a megfogás elősegítésére egy vagy több helyütt áttörték. Az edények előzőleg teljesen kifa­ragott fogóit nagy gyakorlattal, speciális módon erősítették fel. Minden edénykéhez egyedi fület ké­szítettek. Annak pontosan kellett a testhez illesz­kedni és méretével pontosan megegyezni. A felerő­sítést három tényező együttesen biztosította: A fül helyét a hengerpaláston, annak szélességétől kissé szűkebben, néhány milliméterre bemélyítet­ték; majd ebbe nyomták azt bele; A fül horogszerűen kialakított részét beakasztot­ták az edénytest peremébe; Majd az edénytest alján, az abronccsal rögzítették a minden fülön előre kialakított kis csapot. Nécsey István 1900-ban megjelent korai munká­ját még egyszer szóba kell hozni: Felsőmagyaror­szági merítőedény c, négy folytatásban megjelent tanulmányában felfigyelt egy valamelyest díszített tárgyra, és ami fontosabb, elemezni kezdte annak díszítményeit. A magyar népművészeti kutatás ek­kor még el sem indult. Kissé korábban, 1892-ben, Herman Ottó is csak rácsodálkozott egy szép felső­tiszavidéki ivótülökre és egy karikásnyélre. 83 A ke­zébe került egy, majd az ez után megkapott néhány merítőedényt Nécsey a középkori iparművészeti, konkrétabban építészeti emlékekhez hasonította. Más viszonyítási lehetősége nem lévén, azokat dara­bonként elemezve igen nagy meggyőződéssel igye­kezett kimutatni a román, gótikus, barokk, stb. épí­tészeti stílusok elemeit és azok egyetlen determiná­ló hatását.Tulajdonképpen ez jellemezte korábban és ekkortájt mások, pl. Huszka József írásainak szemléletét is, annyi különbséggel, hogy ő a régé­szeti eredetű, iparművészeti jellegű leletek hatásá­ban kereste a magyar népművészet rokonságát és eredetét. 84 Nécsey említett tézisei később nagy hatást gyako­roltak a cserpákokkal foglalkozó kevéske iroda­lomra, így pl. Bátky Zsigmondra, illetőleg a tárgya­kat meghatározó és leíró muzeológusokra. A tár­gyak meghatározásánál többen is azok történeti építészeti emlékekkel való kapcsolataira hivatkoz­tak. Erre a következőkben több példát említek. Mint már említettem, a cserpákok teste alig kü­lönbözik egymástól, jobbára csak aránykülönbsé­gek vannak; a fogók alakjában és díszítésében - vi­szont - mutatkoznak bizonyos formai különbözősé­gek. A következőkben ezeket vizsgáljuk. IX. 1. Egyszerű fülűek A Herman Ottó Múzeumba a 20. század első évti­zedének a végén behozott merítőedényt (60. kép) Lajos Árpád így leltározta be: „Pásztor ivóedény. Szlovákia. Négy darab keményfából kivájt, faragott, 83 Herman O., 1892. 84 Huszka J. 1885.

Next

/
Thumbnails
Contents