Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
VII. ÖSSZEGZÉS
A település egyre városiasodé megjelenésében az urbanizálódás elengedhetetlen jelei ellenére is mindig szerepet játszott a „matyó image", a népművészeti hagyományok értékeinek és jelképeinek beépítése a modern városképbe. A falusi tradíciók és városi jellegzetességek sajátos ötvözeteként él tovább napjainkban a „matyó jelleg" Mezőkövesden. A népművészet árutermelés szövetkezeti és magánvállalkozói szinten egyaránt évtizedek óta a legtömegesebb megélhetési forrás, a női munkaerő jelentős részét foglalkoztatja. Rendkívül erős a lokális hagyomány, mint szellemi örökség továbbéltetésének és ápolásának igénye. Évtizedek óta folyik honismereti, néprajzi, művészeti civil szerveződések, egyesületek keretében a matyóság kulturális örökségének ápolása. így a lokális öntudatot, a matyóságképet a mai város jelentős részben betelepült lakossága is továbbviszi. A hagyományok továbbéltetése és a lokális identitás alakulása talán a Tolna megyei Sárközben volt a legellentmondásosabb az elmúlt évtizedekben. A sárközi falvak életének sajátosságait, a hagyományos normák átalakulásának zsákutcáit, a helyi társadalom belső ellentmondásait többen vizsgálták az elmúlt évtizedekben. 363 Sárköz népművészetének széles skálájából a szövéskultúra vált a sárközi hagyományok „hivatásos" továbbvivőjévé, hiszen a szövetkezeti keretek között folyó árutermelés az elmúlt évtizedekben a „sárközi szőttest" fogalommá emelte, nemzeti hagyományaink szimbólumértékű jelenségei közé sorolta/ 64 Mint másfelé, Sárközben is idegenforgalmi attrakcióvá, folklór fesztiválok programjává vált a „lakodalmas", amely a népviselet, népszokások, tánc- és dalkincs együttes bemutatására alkalmas. Munkám célja a három népcsoport életében lezajlott „kiválasztódási" folyamat bemutatásával és elemzésével az volt, hogy konkrét példájukon keresztül képet kapjunk a magyar népkép alakulásáról, a nemzeti kultúrába integrálódásáról. Ezek a kiválasztott példák általánosítható tanulságokat is mutathatnak, további kutatási témákat vetnek fel, s mindez hozzásegít a 19-20. századi nemzeti kultúra és magyarságkép árnyaltabb és reálisabb megismeréséhez. 3f ' 3 Vö. Katona J., 1962., továbbá Féja Géza Magyar írók országjárása 1960-ban. (Bp. 1961.), Kunszabó Ferenc: Sárköz című szociográfiája a Magyarország felfedezése sorozatban (Bp. 1972.) 364 Vö. Flórián M., 1989.
