Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - b) A reprezentatív népkép felhasználása - 1. „Mezőkövesd a művészlelkek találkozója"

szokásokat, falusi életképeket mutatott be. „A képek Magyarország legfestőibb népviseleteit mutatják be az illető tájék népének foglalkozását jellemző jelenetek alakjában. Alakjai inkább csak típusok: ruhatípusok, formatípusok, színtípusok" - írja Undi Mária művészetének elemzésekor Elek Artúr.

319 A legismertebb népcsoportok bemutatásának sorában természetesen található matyó életkép is. A mezőkövesdi almavásár című falfestményen sajátosan stilizált formában sorakoztatja fel egy piaci jelenetben a női népviselet különböző változatait, az egyes alakok mozdulatának kiválasztásával is a dekorativitást hangsúlyozza. Undi Mária néprajzi gyűjtőútjainak legjelentősebb eredménye azonban a hímzésgyűjteménye volt. A különböző tájegységek hímzésmintáit több kötetben mutatta be a Magyar hímvarró művészet (1934) és A magyar kincsesláda füzetei (1933-36) című munkáiban. Természetesen sokat foglalkozott a matyó népművészettel, a matyó hímzéssel is, a „kincsesláda" sorozatban önálló kötetet szánt a matyó hímzések mintagyűjteményének. A népművészettel való kapcsolatának érzelmi mélységét, a népélet iránti fogékonyságát és aggódását mutatja, hogy 1923-ban cikket ír a Magyar Kincsesládában a népművészet válságáról, éppen a matyó népművészet romlásának okait boncolgatva:

320 „...A népművészet virágai csodálatosan érzékenyek. A nép lelke, a talaj, amelyből fakadnak, csalhatatlan biztonsággal termi meg őket, ha saját ösztöneire hagyják, de rögtön megzavarodik, és félszeg lesz, ha üzleti szempontból befolyásolni akarják. így történik aztán, hogy az olyan tehetséges nép is, mint a mezőkövesdi matyó - megbomlott rajzú és színezésű új munkákat szállít ...népművészete gyökerét is aláfúrja a pénzszerzés céljából berendezett, jelenleg kiterjedt és jövedelmező háziipar". A gödöllői művésztelep egyik legszerényebb és a népművészethez legalázatosabban közelítő egyénisége volt Juhász Árpád ( 1863—1914).

321 1905-ben telepedett le Gödöllőn, s korai haláláig ottani lakos maradt, innen utazgatott. A gödöllőiek közül a legmélyebben ö kötődött a matyósághoz, élete utolsó éveiben szinte állandóan Mezőkövesden tartózkodott. „Különösen megkapta a matyó művészet eredeti és tüzes szépsége, s művei élénk dokumentumai mindannak az artisztikus gazdagságnak, amely Mezőkövesd vidékén született" - írták róla a Magyar Iparművészet hasábjain 1914-ben.

322 Keserű Katalin így jellemzi Juhász Árpádot:

32j „... nem volt nagy művész..., de jelentős volt közvetítő szerepe a gödöllői művészet vagy életfilozófia kialakításában, és élete végéig nem szűnt meg alázatos és áldozatos szolgája lenni azon célnak, ami a gödöllőieket elsősorban összekapcsolta: a népművészet »felfedezésének«, megörökítésének, s mindenekelőtt a nép, »a vidék ébredése« előkészítésének, a kultúrában eddig ismeretlen értékek és készségek például állításának". Juhász Árpád a többiektől eltérően, nem vallotta határozottan a népművészet nagymüvészetbe ültetésének elvét. Munkáit is elsősorban a néprajzi alaposság, a dokumentálás, a hiteles ábrázolásra törekvés jellemzi. Önmagában is olyan teljesnek tartotta a népélet ábrázolását és tárgyait, hogy nem törekedett sem egyéniségéből, sem egyéb művészi kifejezésmódokból a látványhoz hozzáadni. Mezőkövesd és a matyóság különösen közel állt hozzá, erről nagyszámú mezőkövesdi témájú munkája is tanúskodik. A matyó népművészet ihlette Juhász Árpád egyetlen írását is „A matyó viselet dekoratív szépsé3,9 Elek A., 1912. 320 Undi M., 1923. 112-114. 321 Juhász Árpád művészetéhez lásd: Keserű K., 1982. m

LykaK., 1914.262. 323 Keserű K, 1982.44.