Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 3. „A matyó népművészet nagyasszonya"
gyerekeket nevelt, földet művelt, helyettesítette urát a család élén, amíg az a század elején kétszer is szerencsét próbált Amerikában. A nagycsalád, a Kis Jankó Bori had együtt dolgozott, Bori néni és anyja „írták", vagyis előrajzolták a mintákat, meghatározták a színezést, a rokonság pedig besegített a varrásba. Önkéntes rokoni munkaközösségben dolgoztak, de még a rokonoknak is megfizették a hímzés munkadíját. A század elején, a matyó népművészet felfedezése után megkezdődött a matyó hímzések kereskedelmi hasznosítása, eladásra készítése. Mindez megváltoztatta Kis Jankó Bori életét is. Szinte a kezdetektől tevékenyen bekapcsolódott a matyó hímzések propagálásába, amely nevét és tekintélyét jelentősen megnövelte, már az 1910-es évektől „híressé" vált. Mint fiatalasszony, már részt vett a millenniumi kiállítás néprajzi falujában 1896 szeptemberében bemutatott matyó lakodalom előkészítésében. A Morvay házaspárral állandó kapcsolata alakult ki ezután, 1903-ban anyjával együtt segíti Morvayék munkáját a miskolci múzeumban berendezett „Matyó szoba" összeállításában. 1911-ben ő is közreműködik az Operabálon bemutatott matyó lakodalmas játék mágnás szereplőinek öltöztetésében. Alapító tagja az 1912-ben életre hívott Mezőkövesdi Háziipari Szövetkezetnek. 1914-ben részt vesz alkotásával az Izabella Háziipari Kiállításon Pozsonyban. Kis Jankó Bori elsők között kezdett el megrendelésre, eladásra dolgozni. Családjával nemcsak a matyók számára varrt, hanem a surcok, lepedők és lobogós ingek mellett már a század elejétől tervezett térítőket, díszpárnákat, zongoratakarókat és egyéb kézimunkákat is a városi igények számára. Művészetét egyrészt a családi hagyomány, másrészt saját tehetsége, rajzkészsége és alkotó fantáziája, valamint a külső igények és elvárások együttesen alakították. Az előrajzolás és a varrás tudását családi hagyományként tanulta meg. Nagy rajztehetsége, gyors és biztos vonalvezetése segítették egyéni stílusának kibontakozását. Népszerűsége, a megrendelések növekedése, a fokozódó és változó külső elvárások pedig az állandó és folyamatos megújulásra, motívumkincsének gazdagítására késztették. „Egy virágot meglátok a kertben és mindjárt lerajzolom" - nyilatkozta egyszer, mintegy ars poeticáját megfogalmazva. 246 Virágai ennek ellenére erősen stilizáltak, inkább az alkotó fantázia és a biztos komponáló készség, mint a természetélmény termékei. Híres „100 rózsa" című lapján találhatók azok a virágok, rózsavariációk, amiket egész életén át gyűjtögetett, formált - valós virágokból, a szücsmesterség motívumkincséből és saját fantáziájából. Sokszor elmondta, hogy nem tud és nem szeret írni, mert a betűk helyett könnyebben formálódnak virágok ceruzájából. Kis Jankó Bori a külső és belső igények találkozásának eredményeként már a század elején kialakítja önálló műfajként a mintarajzot. 247 A matyó motívumok sajátos kompozíciójának grafikai megjelenítése ceruzarajz formájában, vagy vízfestékkel színezve hamarosan mint ajándék és emlék az idegenforgalom és a matyó népművészet népszerűsítésének szolgálatába állt. Kis Jankó Bori legkorábbi önálló rajzkompozíciója 1914-ből maradt ránk. Ez a műfaj azonban inkább idősebb korára, az 1930-as évektől vált dominánssá, amikor már elsősorban csak tervezéssel és rajzolással foglalkozott. Rajzainak nagy része már nem is kivarrásra, hanem kifestésre készült. Kedvelte a csokor vagy szív alakú kompozíciókat. Számtalan érdeklődő látogató megcsodálhatta biztos kezű rajztudását és komponáló készségét, amint e lapokat vendégei előtt rajzolta. Egy sa6 Sándori,, 1954. 33. 7 K. CsMêryK., 1971.
