Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Ennek a kötetnek az előszavát szomorú emlékezéssel írom. A szerzőt, Fügedi Mártát középiskolás korától ismertem, az egyetemen tanára voltam, s amint a dedikációban írta és mondta, tanítványomnak is tekintette magát. Ezt a művét egyetemi habilitációs disszertációnak készítette. Többször felkeresett a téma és a benyújtandó értekezés összeállításának megbeszélése végett. A habilitáció időpontjának a kitűzése napján érkezett a lesújtó hír, hogy mind a tantervi, mind a tudományos előadás örökre elmarad. A beszédek már nem hangozhatnak el, de a művet kezünkbe vehetjük és nemcsak egy kedves, nagyszerű ember emlékezete, hanem egy kimagasló tehetségű kutató tudományos munkássága is feltárul előttünk. A magyar népművészet kutatásának kiemelkedő eredménye Fügedi Mártának ez a munkája. Jóval több mint három jelentős etnikai csoport népművészetének a bemutatása és elemzése. Altalános érvényű átfogó képet kapunk a mintegy évszázada felfedezett és legreprezentatívabbnak tekintett kalotaszegi, matyóföldi és sárközi népművészetről. Mindhárom etnikai csoport látványos - más területektől lényegesen eltérő -, etnikai jegyeket jól jellemző népművészetet alakított ki, s a lokális motívumok egyszersmind a magyarságtudat kifejezői is. A magyar történelemnek voltak olyan időszakai, amikor a népművészet önértékelésünk és nemzeti létünk hangsúlyozásának a megjelenítőjévé vált. Azonosságtudatunknak ma is fontos szimbólumait hordozzák a népművészet sajátosan magyar, érzelmeinket, lelkiségünket is kifejező tárgyai és motívumai. Fügedi Márta számos tanulmányában, különösképpen a Mítosz és valóság: a matyó népművészet című kötetében jellemezte a népművészet szerepét a magyar paraszti és nemzeti kultúrában. Nemegyszer hangsúlyozta, hogy a népművészet rendkívül gazdag formakincse és színvilága a népi öntudat kifejezője. A különböző virágornamensek mellett olyan motívumok is megjelentek a népművészet tárgyain és eszközein, amelyek a parasztság önbecsülését és hazafiságát tükrözték. A három népcsoport népművészetének példáin át kirajzolódik az a folyamat, amely elősegítette, majd éltette a népművészet elemeinek, motívumainak az össznépi kultúrába való integrálódását. Ebben fontos szerepe volt az azonosságtudat megerősödésének. Az identitás megújulásának örök forrása a népművészet, amely a 19. századi felfedezésétől újra és újra éltető erőt ad.