Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 2. „A páratlan matyó hímzés világcikk lesz"

Szórványos adatok arra utalnak, hogy a matyó summások már a század elején vittek magukkal az ország más vidékeire is egy-egy eladni való kézimunkát. Az 1910-es évektől az Operabál matyó lakodalmas bemutatója után az úri családok érdeklődése és a nagy siker nyomán is többen elkezdtek házalni a kézimunkákkal a fővárosban. Hamarosan megjelentek Budapest legforgalmasabb pontjain, az utcákon is a színes hímzéseket árusító matyó asszonyok. A Blaha Lujza téren, majd a Nemzeti Színház előtt telepedtek le csoportosan, kiteregetve tarka áruikat, valóságos „balkáni" látványt nyújtva a külföldieknek és a városiaknak. A matyók budapesti árusításából komoly nézetkülönbségek adódtak aztán, mondván, hogy az árusítással elfoglalják a helyet a színházlátogató közönségtől, zavarják a forgalmat és szemét marad utánuk az utcán. A rendőrség zaklatására és a kirótt büntetések után maga Báji Patay Gyula, a mezőkövesdi kerület országgyűlési képviselője vette pártfogásába a matyókat. A korabeli újságok sűrűn cikkeztek az eseményekről, ezzel is reflektorfénybe állítva a matyó népművészetet.

219 A matyó hímzés divatossá válása és kereskedelmi árucikké „emelkedése" tehát sajátos házaló életformát alakított ki a matyó asszonyok körében. „Batyuzásnak", „faluzásnak" nevezték Mezőkövesden azt a migrációs tevékenységet, melynek során a matyó asszonyok a batyuba, kosárba halmozott kézimunkákkal hátukon távoli vidékeken próbálták meg értékesíteni a matyó hímzéses kézimunkákat. A batyuzás tömegessé válása az első világháború előtti évekre tehető. Mindez egyrészt tudatos szervezés eredménye, a varrató kereskedők és értelmiségiek ugyanis bizonyos részesedésért (általában 5-8%) adták át a kézimunkákat házalásra. Másrészt azonban spontán módon is szerveződött a batyuzás tömegessé válása, hiszen sokan a matyó hímzés sikerén felbuzdulva egyéni kezdeményezésre vagy családi összefogással is elindultak saját árujukkal faluzni."

20 Értékesítési lehetőséget keresve egyre távolabb eljutottak a batyuzó matyó asszonyok, többek között divatos tengerparti és hegyvidéki üdülőhelyekre is. A visszaemlékezések szerint a bátrabbak még az első világháború frontvonalain, lövészárkaiban is megfordultak.

221 A varróval való kereskedésből néhány matyó asszony is korán jelentős vagyonra tett szert. Az 1910-es években Murányi Gáspár Mária meggazdagodását, a képeslapon is megörökített legendássá vált Pénztárnok Mari alakját említhetjük példaként.

222 A matyó hímzés tehát két elkülönülő útra tért a század elejétől. Saját használatra tovább vitték, sőt gazdagították az előző évtizedekben kiformált lokális stílust, mellette azonban eladásra egyre tömegesebben készült ennek egy felhígított, olcsó anyagon, nagyobb öltésekkel kivitelezett, a századelő polgári ízléséhez alkalmazkodó, tompa színekre transzponált változata. „Létrejött egy olyan népművészet, ami mintegy az előbbit ábrázolja, utánozza, interpretálja, lehetőleg olcsóbb sokszorosítási technikával idegenek, városiak számára" - állapította meg Fél Edit és Hofer Tamás.

223 A matyó hímzés a matyók hagyományos funkciójú díszítőigényén túl megjelent polgári rétegek és legfelsőbb társadalmi körök tárgyi környezetében is a népi és a magyaros divat megnyilvánulásaként. Szívesen vásárolták a matyó kézimunkákat más vidékek még élő népi kultúrájában a helyi hiányok pótlására avagy divatjelenségből. 219 Néhány cím a helyi lapokból (1929-1930): Eltiltották a matyókat a Nemzeti Színház lépcsőjéről; A mezőkövesdi hímzésárusok ügye a budapesti főkapitány előtt; Szabad a matyó-vásár a Nemzeti előtt, de csak sétálgatva. 220 Fülemile Á., 1991. 221 Mizser L., 1983.; D. O.: Matyó asszonyok a galíciai front mögött. Mezőkövesd és Vidéke 1915 júl. 25. 222 Kunt E., 1987a. 17. 223 FélE.-Hofer T., 1975a. 51.