Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 3. „A magyar ornamentika tündérföldje" A sárközi népművészet felfedezése
század elejétől külföldre is eljutott, s az 1939-ig működő munkatelep hímző asszonyai évtizedekig nagyrészt ezt a stílust termelték, ezzel érték el jelentős eredményeiket. A kor hasonló gondolkodású intelligenciája néppártoló tevékenysége mellett maga is lelkes gyűjtő volt, ezzel is példát mutatva az értékmentésre és propagálásra. Ács Lipótnak is nagy hírű sárközi népművészeti gyűjteménye volt, melyet szívesen állított ki és mutatott be az érdeklődőknek. 1909. február 20-án a budapesti Iparművészeti Múzeumban tartott előadást Ács Lipót a Sárköz népművészetéről, és bemutatta gyűjteményét: „Sárköz régi bíborvégeit, gabócáit, rececsipkéit, hímzett ingeit és különösen a gyönyörű fátyolhímzéseket". Mind a hímzések, mind pedig a sárközi kisleánykák ugyancsak bemutatott figurális és díszítő rajzainak gyűjteménye feltűnően nagy tetszést váltott ki az előkelő hölgyközönség körében. Szólott ezenkívül Ács „a háziipar fejlesztésének fontosságáról. Itt kiemelte különösen a vagyonosodásra, a nemzeti művészetre és az erkölcsi életre egyaránt nagy befolyást gyakorló hatását". Ács Lipót gyűjteménye alkotta a gerincét a Malonyai Dezső által szerkesztett A magyar nép művészete című sorozat Sárközt is bemutató kötetének, hiszen a kötet teljes rajzanyagát Ács Lipót készítette, a fotózott tárgyak jelentős része is magángyűjteményének, illetve a Wosinszkyval együtt a szekszárdi múzeumnak gyűjtött kollekcióinak darabja volt. 104 A Malonyai-féle vállalkozás dunántúli kötetében a Sárközre vonatkozó részek eredeti szövegezése is jórészt Kovách Aladár és Ács Lipót munkája, a képanyag pedig kétségkívül kettejük gyűjtésének eredménye! Kovách - úgy látszik - csendesen tudomásul vette gyűjtött anyaga „eltulajdonítását", Ács Lipót azonban élete végéig háborgott (ismerjük egy öregkori önéletrajzát!). 105 Az 1912-ben megjelent Malonyai-kötetnek, s ebben közvetve a helyi intelligencia értékmegőrző tevékenységének jelentős szerep jutott a sárközi népművészet népszerűsítésében, értékeinek megismertetésében, maguk a varróasszonyok is gyakran innen merítettek mintát hímzéseikhez. 106 A sárközi népélet, sajátosságainak felfedezése után, természetesen megihlette a művészeket is, hiszen a nemzeti művészet igénye, a magyar stílus a századelő magyar képzőművészetében is jelentős hatást gyakorolt. Csók Istvánt származása és érdeklődése is kötötte Dél-Dunántúl népéhez. 107 Párizsi sikerei után és közben gyakran hazatért szülőföldjére, és már a század elején felfedezte magának festői témaként a népéletet és Sárköz népművészetét. Nyaranta Ocsényben töltött hosszabb időt, és kereste-gyűjtötte az élményeket műveihez. Természetesen ismeretséget kötött és kapcsolatban volt a népi kultúra értékei iránt érdeklődő és felelősséget érző más helyi értelmiségiekkel, így Kovách Aladárral és Auerbach (Ács) Lipóttal is. Népéletet ábrázoló képei elsősorban a szépséget, színességét, a parasztságban rejlő életerőt jelenítik meg, mindenekelőtt ünnepi eseményeket, szép, egészséges, fiatal és ünneplő viseletbe öltözött alakokat örökített meg. 1902-ben készült az Öcsényi keresztelő című festménye, ahol a sárközi menyecskeviselet dekorativitását és a keresztelő magasztos, ihletett hangulatát ötvözte egybe. Az 1904-ben készült Mézevőkben ünnepi viseletbe öltözött fiatal pár ül egy fa árnyékában, idillikus hangulatban és környezetben. Több csendéletet is festett Csók István, amelyen népművészeti tárgyak - bokály, butella, mázas tányér, hímzett terítő - jelennek meg. E törekvésben különleges mondanivalót 104 Malonyai D., 1912. 1115 Szilágyi M. 1980., továbbá Flórián M., 1989.212-213. 106 A Malonyai-kötctck tudománytörténeti értékeléséhez lásd Kósa L., 1984. és Bodor F., 1985. 107 Farkas Z, 1957.
