Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

II. A NÉPMŰVÉSZET FELFEDEZÉSE ÉS FELÉRTÉKELŐDÉSE A SZÁZADFORDULÓN

kikerült egyes tárgycsoportok a privát műgyűjtésben is divatossá váltak, keresett dísztárggyá, „műtárggyá" emelkedtek.

4 Az 1851. évi londoni világkiállítás jelszava-a „Térjünk vissza apáink művéhez"indította el az iparművészeti szemlélet kialakulását és az új díszítő- és tárgykultúra keresését, mely az 1867-es párizsi világkiállításon a „háziipar" felfedezésével folytatódott. A „nemzeti háziipar" fogalma jelentette azt a kulcsot, amely történeti és művészi szempontból is összeköthette a múltat a modern kor igényeivel. A háziipar fogalma azonban kettős értelművé válik, jelentette egyrészt magát a népművészetet - a paraszti, falusi népesség által készített és használt tárgyakat, másrészt a háziipari tevékenység jelentette a népművészet művészi adaptálásának formáit és intézményeit, - vagyis már termelést, piacra szánt termékek előállítását is. A népművészet felfedezése és divatja indította el tehát azt a háziipari mozgalmat, amely nemcsak az esztétikai-művészi érdeklődés kielégítését és etnográfiai szempontokat szolgált, hanem állami és politikai támogatással nemzetgazdasági célokat is maga elé tűzött.

5 „A házi és népipar, a népművészet nemcsak etnográfiai érdekesség, nemcsak kultúrtörténeti anyag és stílustanulmány, hanem ... a nemzeti jelleg kritériuma ... gazdasági önállóságunk alapja főképpen az önálló nemzeti ipar. Ennek föltétele, talaja a nép tárgyi hagyománya, gyökere és koronája a nemzeti stílus." - írja Herrmann Antal.

6 A múlt század végi háziipar-támogatás elsődleges célja az volt, hogy ezt a fajta tevékenységet a vidéki, paraszti vagy munka nélküli lakosság tisztességes keresetkiegészítö forrásává fejlesszék. A háziipar ilyen felfogása párhuzamosan fejlődött a kereskedelem, népoktatás és ipartámogatás kiszélesítésének igényével. A háziipari mozgalom azonban sem kereskedelmi és szociális vonatkozásban, sem pedig művészi szempontból nem tudott hosszú távú és jelentős áttörést okozni. A vérmes remények, melyeket lelkes ügybarátok jó időn át, legfőképpen pedig az 1885-ös kiállítás alkalmából a magyar háziiparhoz fűztek, nem valósulhattak meg. „Noha a háziipar nem váltotta be a hozzá fűzött - gazdasági vonatkozású - reményeket, mégis fontos szerepet játszik a népművészet felfedezésében, hiszen ráirányította a figyelmet a rég elfeledett népművészeti technikákra, motívumokra, és azokat többékevésbé intézményes keretek között újra megtaníttatta a régi hagyományt már elfeledő generációkkal" - írja Bellák Gábor.

7 Háziipari szervezeti keretek között indult meg a három legkorábban felfedezett tájegység, Kalotaszeg, Mezőkövesd és Sárköz népművészetének újraélesztése, újrafogalmazása és propagálása is. Megváltozott ezzel az itt élő népesség saját kultúrájához és tradícióihoz való viszonya. Nemcsak szociális és gazdasági biztonságot hozott a lokális népművészeti értékek tudatos újraélesztése, háziiparszerű hasznosítása, hanem kihatott ez a folyamat a lokális identitásra, az énkép pozitív alakulására is. A népművészet felfedezésének másik vonulata esztétikai-művészi aspektusú.

8 A historizmus szellemének megfelelően a korabeli művészet stíluseszménye elsősorban formai elemekből építkezett. Az ornamentika, a mintagyűjtemények felértékelődése is összekapcsolja a nemzeti művészet stílustörekvését a népművészettel. A népművészetből is merítő nemzeti ornamentika kialakításának igénye befolyásolta a háziipari mozgalmat 4 A néprajzi muzeológia kezdeteihez Kása L., 1998. 127-138. 5 Vö. Fejős Z., 1991. 144. 6 Herrmann A., 1909. 65. 7 Bellák G, 1986. 22. 8 Vö. Sármány /., 1976. 67.