Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999
történész, Wellmann Imre, és az etnográfus-akadémikus Gunda Béla 3000, illetve 5000 kötetes könyvtárát. Az 1991—1996 közötti évek közművelődési tevékenységének célkitűzése az volt, hogy e tevékenységi forma megtalálja helyes arányait az intézmény feladatrendszerén belül. A hangsúly a múzeumi szolgáltatások színvonalának emelésére, a nagy közönségsikert hozó kiállítások rendezésére helyeződött. Az utóbbi érdekében 1994 végén a gyér látogatottság miatt a Herman Ottó Múzeum központi épületében megszűnt a „Két évszázad festészete" című állandó kiállítás, és az így nyert nagy kiállítótérben nyílt meg az év közepén az „...Őseidet Felhazád..." című honfoglalás korát bemutató régészeti kiállítás, amely néhány hónap alatt több mint 60 ezer látogatót vonzott. Ezt váltotta fel az ugyancsak nagyon sikeres és látványos „Vadászok és fegyverek (A zsákmányszerzéstől a vadgazdálkodásig)" című kiállítás. Mindkettő teljes mértékben szponzorálással valósult meg. Az állandó kiállítások készítése visszaszorította a viszonylag jelentős anyagi ráfordítást igénylő és sokszor gyér érdeklődést kiváltó időszaki kiállítások számát, amelyek rendezésére a régészeti állandó kiállítás után csak egyetlen terem maradt a papszeri épületben. Itt 1990-1996 között csak 11 időszakos kiállítás készült. A törekvés helyességét bizonyítja, hogy 1995- kivételével, amikor a honfoglalás kori kiállítás hatalmas érdeklődést váltott ki, évente átlagosan 150—160 ezer fizető látogató tekintette meg a kiállításokat. 1996. március 30-tól Veres László újabb öt évre szóló megbízást kapott a megyei múzeumigazgatói álláshely betöltésére. Az év költségvetésének ismeretében és a következő évekre prognosztizált anyagi támogatás alapján szakmai elképzelései sorában a Herman Ottó Múzeum elért eredményeinek megtartása, a szakmai-tudományos tevékenység szinten tartása szerepelt az első helyen. E célkitűzés megvalósításának eszközeként az eltávozott szakemberek utánpótlását, a múzeumi tevékenység szponzorálásának hatékonyabbá tételét, a Herman Ottó Múzeum alapításának 100., és a magyar államiság 1100. évfordulója múzeumi rendezvénysorozatot jelölte meg. Különösen fontos a múzeum alapítása 100. évfordulójára szervezett rendezvények sikere, mert ezek talán a figyelem, az érdeklődés középpontjába helyezhetik az intézményt, s így az a jövőben nem vegetáló raktárházzá válik, amely keservesen küzd azért, hogy a következő generáció számára is fennmaradjon a múzeum, hanem a jövőben is országosan, akár nemzetközileg is elismert szakmai műhely legyen.
