Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

176. NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF (1891-1924) TABÁN 1915 körül Papír, tus, ecset, 305 x 450 mm. Jelzés: nincs Ltsz. 75.213Az önállósuló magyar rajzművészet máig ható egyénisége hirtelen robbant be a szakmai köztudatba, s üstökösök gyorsaságával, hamar el is távozott. De iskolát teremtő, lendületes rajzai máig nem veszítettek egykori erejükből. Nemes Lampérth tanulta a képzőművészetet, e célból megfordult Nagybányán és Párizsban is, de szinte az első stúdiumaiban megtalálta a rá jellemző előadási formát, ami az expresszív elemek ösztönösségéből és konstruktivizmusából vezethető le. Hamar nagy hatással volt a társadalmi mozgásokra fogékony - nálánál idősebb - kortársaira is. Aktivisták módjára vett részt a Tanácsköztársaságban, Kmetty Jánossal plakátot készített. Ez idő tájt alkotta maradandó életművét. A szerkezetet kiemelő ecsetrajzai kizárólagosan tussal készültek, még akvarelljeinek kompozíciós statikáját is ezzel az anyaggal hangsúlyozta. „Bár jelentős művei közé tartoznak a grafikák, stílusa mégsem grafikus jellegű" - írta róla Németh Lajos. A duzzadó formákat érzékeltető, lendületes ecsetnyomok a képi rend megteremtését célozzák, nem magyarázzák az elhagyhatót, mintegy áradva szerkesztenek: felidézik a kimódolt barokk zeneművek egymásba kapcsolódó szólamharmóniáit. Festői erő rejlik bennük. Tudatosan szűkítette megoldandó témáit, kiváltképpen a Tabán jelentette számára a vissza-visszatérő feladatot. A természeti formákba szervesen beilleszkedő kisvárosias elemek ellentétes pólusait a szürke hátát kiváltó, temperamentumos ecsetnyommal kapcsolja össze. Nagy Balogh Jánoshoz hasonlóan a hétköznapi tényt művészi látvánnyá transzponálja. Álló női aktrajzain és festményein generációk nőttek fel. 1919 után emigrációban élt Berlinben, itt a Gurlitt Galériában önálló tárlattal be is mutatkozott - majd Stockholmban élt. Súlyos betegen tért haza, s még csak krisztusi korban volt, amikor elragadta a halál. Több rajza és egy 1912-ből való szakállas férfit ábrázoló festménye gyűjteményünk féltett kincse. Irodalom: Németh 1972. JÓZSEF NEMES LAMPÉRT: TABÁN The works of Nemes Lampért became significant because of his unique way of seeing. He was synchronous with the progressive moves of the age, but on the first hand he followed his own way. On his landscape he tried to catch the essence of the structure. G. G. 177. MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852-1919) KATONAI TÁBOR Olaj, vászon, 70,5 x 100 cm. Jelzés: j. I. Mednyánszky Ltsz. P.77.266. A nyugtalan életű és különc természetű arisztokrata egyike a magyar festészet legrejtelmesebb alkotóinak. Budapesten és Párizsban végezte tanulmányait, hosszabb ideig tartózkodott a barbizoni művésztelepen. Gyakorta megfordult szülőhelyén, Beczkó várában, majd felváltva Budapesten, Bécsben és Párizsban élt. Sejtelmes tájképein a barbizoni festők realizmusát az expresszionizmus elsajátításával hangulatban gazdag belső látomáok kifejezésére formálta. A nagy orosz íróhoz, Tolsztojhoz hasonlóan bűntudatból fakadó részvét élt benne a társadalom perifériájára került emberek iránt. Gyakran festett csavargókat, munkanélkülieket, a fennálló társadalmi rend ellen lázadókat. Önként részt vett az első világháborúban, először Szerbiában, majd az olasz fronton. Háborús tárgyú festményei megrázó tiltakozások az értelmetlen pusztítás, a megismételhetetlen személyes élet kioltása ellen. A Herman Ottó Múzeumban lévő Katonai tábor című alkotása hideg szürkéivel jól kifejezi az idegenben harcoló katonák otthontalanságát és reménytelenségét. A festmény alakítáa idején Mednyánszky egységének parancsnoka a kiváló osztrák művészettörténész, Ilans Tietze volt, aki igen sokra tartotta mesterünk művészi képességeit, ezért megbízta Vydaréni Iván építészmérnököt, hogy vigyázzon a művész testi épségére. Valószínűleg Mednyánszky inspirációjára készítette Vydaréni Iván azokat a háborús fényképfelvételeit, amelyek alapján a korszak egyik legkiválóbb fényképésze lett. Irodalom: Sarkantyú 1981. LÁSZLÓ MEDNYÁNSZKY: MILITARY CAMP A great vagabond personality of the Hungarian art of aristocratic origin. His best works are the portraits of people pushed to the periphery of the society and scenes in which he depicted the revolting feeling of the dispossessed with a dramatic force. During the First World War he was