Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

tünést keltett. A tál díszítménye két nagy kompozíciós egységből áll. A széles, elegáns peremek nagyméretű és a tál öblének aprólékosabb ornamentikájából. A peremet egyszerű szalag szegélyezi. Nyolc szamárhátíves, háromkaréjos, szalagkontúros, belsejében szimmetrikus, leveles-indás, a szamárhátívekben szív alakú, szirmos-virágos ágacskákkal. A tál öblének díszítését a perem szellősségével ellentétben a zsúfolt középkompozíció jellemzi. A középpont felé az ornamentika elemei egyre apróbbakká válnak, s az egész rendszer befut a centrum viszonylag egyszerű nyolckaréjos rozettájába. Ez a díszítési mód gyakori Sovánka István dísztáljain. Irodalom: Veres 1980. DECORATED BOWL The most significant Hungarian glass artist of the Secession was István Sovánka many works of whom can be found in the Herman Ottó Museum. The glass decorated bowl belongs to Sovánka's significant works. The glass is to two-layered. Decoration was formed by corrosion of the second layer, the ruby glass. The whole piece can be characterised by the stylised use of Hungarian ornaments. The bowl was made in the first period of Sovánka's creative activity and shows similarities with the pieces that made sensation in the Paris World Exhibition in 1900. V. L. 157. BUTYKOSKORSÓ Lice, 19- század vége Méret: m: 38,5 cm, szájátmérő: 4,5 cm, talpátmérő: 12,5 cm. Ltsz. 65.49-5 Lice (Licince, Szlovákia) Rozsnyó környéki, a Murány patak völgyében meghúzódó Gömör megyei kis fazekasfalu. 1760-ban a község lakói között egy kovács, egy szűrszabó és 47 fazekas dolgozott. A magyar nevű fazekascsaládok művelték csekélyke, nem jó minőségű földjeiket is, a fazekasság gyakorlása mellett. A licei római katolikus egyházközség irattárában őrzött „História Domus" igen sok adatot őriz a községre és ipari tevékenységükre. 1849-ben arról ad hírt, hogy a párbérként a papnak adott gabonát is „az országot bujva-barangolva fazékjaiért" gyűjtik össze. 1898-ban ezt jegyezték be: „Az agrárszocializmus némely megyékben főképpen Szabolcsban valóságos parasztlázadássá fajult. Liczén ez ideig semmi mozgalom nem észlelhető, habár az ország széltében-hosszában kalandozó fazekas szekeresek örvendezve beszélgetnek itthon paraszttársaik mozgalmairól." A századelőn és a két világháború között a sanyarú megélhetés miatt igen sokan vándoroltak ki Amerikába. Az itt közölt, s a 19. század végén, Licén készült korsó Sajóvelezdről 1965-ben került múzeumunkba. A nagyméretű butykoskorsó hagyományosan őrzi a gömöri edények jellegzetességeit. Nyaka rövid, keskeny szájában a korsókra jellemző rács nincsen, lapos fülén ivásra szolgáló nyílás nem található. Belül és alul mázolatlan. Díszítés és mázolás csak a palack felső részén látható. Az edény kiszélesedő közepe és a nyak alatti széles sávon egyetlen, fültől-fülig végigfutó, egységes kompozíciójú virágág fut végig. A kompozícióra a szimmetriás megoldás jellemző. A középütt végigfutó, egyenes ág fölött és alatt jórészt ugyanazok a levelek és virágok ismétlődnek. A díszített rész alapszíne barna, az ornamentika rajta fehér, fűzöld és téglavörös. A licei fazekasok közül századunk közepén már csak Gregor János folytatta az ipart, de 1952-ben ő is abbahagyta. Gömör megyében és környékén még a 19. században mintegy harminc fazekasfaluban készítettek cserépedényeket. Tűzálló fazekakkal és má készítményeikkel rendszeresen és folyamatosan lejártak az Alföldre. Egykor az Alföld nagy részén gömöri fazekakban, lábasokban és serpenyőkben főztek. A licei fazekasok teljes edénykészletét kereskedő, szekeres gazdák vették meg és hordták le délre, ahol is vásárokon és piacokon árusították. A 20. században legtávolabbi árusítóhelyeik a következők voltak: Mezőkövesd, Sátoraljaújhely, Beregszász, Ungvár, Eperjes, Kassa, Homonna, Csap. Az edényt adták pénzért is, de legtöbbször terményért. „Búzával kétszer kellett tölteni, zabbal háromszor, árpával két és félszer, babbal pedig kétszer". Irodalom: Grób 1899:Márkus 1973.; Comajova 1977.; Szalay-Ujráry 1982. JUG Lice is a potter village in the territory of modern Slovakia, in the vicinity of Rozsnyó, in the valley of brook Murány. Jug made here traditionally shows the characteristic features of the vessels from Gömör. Its neckis short, there is no grate at the mouth characteristic for jugs, there is no opening for drinking on its flat handle. It is not glazed inside and at the bottom. Decoration and varnish can be seen only on the upper part of the jug. Sz.J.