Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

barokkos ízlésű indamotívum, s a fogógombot és a felső íveket követő viráglevelek sora városi készítőmestert sejtet - talán miskolci asztalost? - s városi, polgári használót. A második darab a legkorábbi faragott mángorlója a múzeumnak. Keskeny, koporsótetőt formázó felső része, finom vésett díszítménye teszi különlegessé. Az egymás felé forduló, szimmetrikus, stilizált virágtövek kiemelkedő szépérzékkel rendelkező, talán rajzolást is tanult iparos készítőt sejtetnek, mindenesetre nyoma sincs bennük vaskosságnak. MANGLES Mangle is a female tool used for the smoothing, mangling of the washed clothes. It was a characteristic example of gifts between lovers. Mangles were made and decorated by boys, young husbands for their choices. Pieces in question show the characteristic decoration of the South Bükk region wood-carving. K. E.-V. Gy. 150. GUZSALYTALPAK 1. Mezőkövesd, 19- század utolsó harmada Méret: h: 35,8 cm, sz: 6,6cm. Ltsz. 53-1357.1. 2. Miskolc, 19. század utolsó harmada Méret: h: 41 cm, sz: 6,5 cm. Ltsz. 53-1346.1. 3- Cserépfalu, 19. század utolsó harmada Méret: h: 31 cm, sz: 28 an. Ltsz. 53-1376.1. 4. Mezőkövesd, 19. század utolsó harmada Méret: h: 34 an, sz: 8,5 an. Ltsz. 53-1362.1. 5- Cserépfalu, 19- század utolsó harmada Méret: h: 33 cm, sz: 8 cm. Ltsz. 53-1343-3Északkelet-Magyarországon a hazánkban fonásra szolgáló négy guzsalytípus közül a kétszárnyas talpú a legelterjedtebb. A guzsalytalp arra szolgál, hogy a fonó nő egyik szárnyára munka közben ráüljön, s így testsúlyával rögzítse a szárnyak közötti lyukba illeszkedő egy-máfél méter hosszú - gyakran ugyancsak díszesen faragott - rudat, guzsalyszárat, amelyre a fonásra szánt rostanyagot felkötözik. A guzsaly mint a foná eszköze - kifejezetten női munkaeszköz. Készítői férfiak: a faragában csak többé-kevésbé járatos éppen úgy, mint az ügyes kezű falusi ezermester. Az itt közölt darabok díszítménye, megmunkálái módja a paraszti fafaragás csaknem valamennyi lehetséges módját bemutatja. A karcolásai róttól, az ékvonáon, vésettem karcokon, égetettkarcolton át az égetett-festett tükörberakásosig. A növényi ornamentika általában tükör-szimmetriába komponált, kivételt képez a mesteri faragású 4. számú mezőkövesdi példány. Az igen egyszerű szerkezetű munkaeszköznek - a talpas guzsalynak kizárólag statikai funkciójú alkatrésze, tudniillik a talpa mindig a leggazdagabb díszítmények hordozója. Ennek magyarázata, hogy - készítője és használója révén - nemeket köt össze. Különösen a fiatalság körében van fontos szerepe, mint szerelmi ajándéktárgynak. A párválasztást, a párkapcsolatokat igen erőteljesen szabályozó paraszti kultúrában az ilyen egyszerű használati tárgyak készítése, díszítése, s átadása, illetve az ajándék elfogadáa, s annak használata révén fejezték ki legények és lányok egymás iránti vonzalmukat. Ezt nemcsak a szépen vésett, karcolt, égetett keresztrózsák, forgórózsák, tulipánok, valamint - alkalmasint tükörbetétes - szívek fejezték ki, hanem az olyan egyértelmű, hevenyészve felkarcolt általánosan ismert képi jelek, mint amilyenek az 5. számú cserépfalui darab hátoldalán láthatók. A 2. számú miskolci guzsalytalp szöveges dedikációt is tartalmaz a hátoldalán: JUHÁSZ / ANNA / RÉSZÉRE / KÉSZÜLT / MISKOLC / TZON 1818. Irodalom: Dobrossy-Fiigedi 1977. 93-110. DISTAFF FOOT Among the lour Hungarian distaff types, in North East Hungary the most spread type is the one with a two-wing foot. Distaff foot was used for sitting on one of the wings during spinning. When sitting on it, the spinning woman fixed the leg of the distaff in the hole between the wings. The leg was 1-1.5 m long and served as a place for the binding of the material prepared for spinning. Distaffs were made by men, both by ones hardly skilled in carving and by skilful village jacks-of-alltrades. Decoration of the pieces presented here show almost all the possible ways of wood-carving. K. E.