Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

hengeres, szája felé bővülő forma kedvez az alul-felül keretező szerkesztésnek, meghatározva ezzel a kompozíciós rendet. A díszítés egyetlen, cserépből kinövő rozetta köré szerveződik. A belőle kihajló stilizált virágok, tulipánok szimmetrikus elhelyezkedésükkel teremtik meg az egyensúlyi az amúgy nehezen átlátható felületen. A félkörívekkel cifrázott, duplán kontúrozott rozetta mellett azonban kissé elnagyoltnak, befejezetlennek tűnnek a mellékdíszítmények. Ugyanakkor az alkotó biztos arányérzékére utal a rendelkezésre álló tér teljes kitöltése. A szabadon maradt részeket a központi motívumtól független, néhány vonallal felkarcolt tulipán takarja. A dupla vonallal hangsúlyozott szárakat, a rozetta félköríveit, a virágok szirmait a szabályos ritmusban finoman karcolt rácsozás szinte kiemeli a síkból. A díszítményt keretbe foglalja a körkörös gyűrűkből és annak közeit kitöltő geometrikus motívumsorból álló záródísz, amelynek végeit fogazott, vésett minta zárja le. A rozettával szembeni hátsó oldalon folyóírást utánzó betűkkel áll a készítő és a készíttető neve: Balogh János 1874 / csinálta Balog József. A fenkő rendelésre készült. Formavilága, a díszítés technikája minta utáni készítésre vall. Volt honnan a mintát lenézni, hiszen az Ung vidékéről ebben az időben számos híres faragópásztor remeke eljutott távolabbi vidékekre is, amely előképe lehetett a fentoknak. WHETSTONE SHEATH This object for storing the whetstone for sharpening the scythe, was made out of ox horn by a shepherd. Its engraved decoration is organised around a single rosette growing out of a pot. On the backside, opposite the rosette there are the names of the author and the owner written with letters imitating long hand. This object was made on an order. Its shape, decoration technique refer to the fact that it was made after a pattern. Ka.J. 136. MÉSZÖLY GÉZA (1844-1887) SZÁNTÓDI ÁTKELÉS 1876 Olaj, fa, 27x55 cm. Jelzés: j. I. Mészöly G. 876. Ltsz. P.77.274. Mint annyi más művészünk, Mészöly is joghallgatóként kezdte tanulmányait. Hajlamait követve Ligeti Antal biztatására beiratkozott a bécsi akadémiára, majd 1872-től Münchenben, illetve Budapesten dolgozott. 1882-ben Párizsba látogatott, ettől az időtől számítható művészetének kiteljesedése. 1885-től a női festőiskola tanára volt. Mészöly művészetének legközelebbi rokona a francia Corot. Műveinek ezüstös tónusa, a rajtuk látható fák és bokrok áttetsző könnyedsége lehetővé tette, hogy számos munkáját később ráhamisított Corot jelzéssel adhassák el Nyugat-Európában és Amerikában. A gyenge fizikumú művész szinte az egész Magyarországot bejárta, legszívesebben a vízparti tájakon, így a Balatonon, Szolnokon és a Bodrogközben időzött. Mészöly Géza az ősi körülmények között élő emberek világát ábrázolta. Zománcosan csillogó színei, az idilli nyugalom teszik vonzóvá alkotásait. Ez a festmény kiválik Mészöly Géza életművéből, mert bár tárgya a Balaton egyik jellegzetes részlete, nélkülözi a művész alkotásaira jellemző idillikus és nosztalgikus vonásokat. Még a kép tónusa is eltér a tipikusnak tartott Mészöly-művektől: a művész nagyon sok fekete és sötétszürke árnyalatot használ. Ennek ellenére hitelességéhez nem fér kétség. A kép egy olyan szerencsés pillanatban fogant, amikor a festő nem elképzeléseit akarta kifejezni, hanem a váratlanul eléje táruló látványt. A festmény analógiáját a francia impresszionistáknál, elsősorban Manet művészetében találhatjuk meg. Hasonló megoldásokat a Párizsban járt kelet- és közép-európai művészeknél fedezhetünk fel, így Reprin, Menzel és Lieberman életművében. Irodalom: Rajnai 1953.; Bodnár 1985. GÉZA MÉSZÖLY: THE FERRY AT SZÁNTÓD This master of academic traditions created a unique oeuvre following his own principles. His themes are the landscapes of Tisza and Balaton. The personages of his paintings were peasants, fishermen, whose life he depicted in an intimate atmosphere. Mészöly's pictures are characterised by a fine mist, an intention of depicting the atmosphere. This picture is an important piece of his oeuvre. Vé. L.